Minek ismerkedik így az isten marhája?

Végre összejön valaki, majdnem benne van már és a nagy őszinteségi rohamban elmondja, hogy ja, amúgy qrvára írogatok. Blog hát. Fent van az interneccen. Aztán a csaj látni akarja és "beleírsz, ugye-ugye-lécci". 
Most meg így, hogy nem lett belőle semmi, nem írhatom le hogy is volt. Pedig itt bújnak ki a szavak az ujjaim végén. Jáj mitcsináljak!?

Úgy volt, hogy nagyon sokat írogattunk egymásnak. Olyan szépen beszél írásban! A szóhasználat, a humor, és ahogy az egész életét bemutatta! Hát nagyon odavoltam érte. Még a macskája is bejött nekem, a csirkék, a biciklije meg minden is. Az a szép környezet, amit elmesélt maga körül, hogy él, miket szokott csinálni (zabálni? filmezni? lóf..t! Olvas, kirándul, eddz, meg a többi ilyen hülyeség). És ahogy beszél mindenről, vagy a volt pasijairól, mondtam neki, írnod kéne bmeg, annyira jó "hallgatni".
Persze bejött neki, hogy udvarolok. Még a szex is szóba került. Nem egyszer. Már-már megbeszéltük a randit is, hogy legyen. Aztán egyik reggel...

Valahogy olyan rossz érzésem volt.
Előző este maratoni szájmenést rendeztünk, úgy repültek a levelek egymás után oda s vissza, hogy a bitpostások egymásnak adták a kilincset.
Humoros volt, szexi, aranyos, a cuki szót annyiszor leírtam egy-egy mondatára reagálva, hogy este a tükörbe nézve meg kellett kérdeznem magamtól: "Buzi-e vagy?".
Szóval feldobta a napom. És ő is jól szórakozott velem.
De a reggel...
Mintha a kijózanodás másnapos érzése kerített volna hatalmába. 
"Te hülye vagy? Vele kezdenél? És a korkülömbség? Ő már gyereket akar, te meg talán sose. És hogy találkoztok? Ezer kilóméter autózással és folytonos határátlépéssel akarod szórakoztatni magad hetente? Most? Ilyen időkben? Miért szivatod szegényt? Legyünk csak barátok? Fenét! Le akarnád varrni. Úgyis. És még hagyná is. Aztán valaki megszívná. Az is lehet hogy te. Hülye vagy? Nem elég neked ez a pár nő ami van? Vagyis nincs egyik se igazán. Újra zsákutcát akarsz?"

Egyik kérdés jött a másik után. És mind igaz volt. Pedig nagyon akartam ezt a csajt. Ő lehetett volna ő. És nem zavarta, hogy Rami mellett másodhegedűs lenne csak, egy darabig legalábbis. Azt se tudtam, ennek örülnöm kellene-e.

Végül este rászántam magam és felhívtam. Az első személyes élőszavas beszélgetés.
Azta!
Én köszöntem először, bemutatkoztam, bár nyilván tudta ki vagyok.
És akkor megszólalt. Háromszor kellett odanéznem, jó számot hívtam-e. Mondom ez az apukája? Vagy elütöttem a számot? Aztán eszembe jutott, azt mesélte mély hangja van. 
Beszélgetni kezdtünk. Próbáltam beszélgetni. De nagyon nem ment. 
És mellé ahogy beszélt! Hát hol van az irodalom? Hol vannak azok a szavak, amiket használt? Amikbe beleszerettem (a szavakba, nem a nőbe!)? És az entellektus? Meg a f..m!
Nem értettem.

Míg hazafelé gyalogoltam, előttem baromi lassan lépegetett egy nálam egy tízessel idősebb nő, akibe gyerekkoromban szerelmes voltam. Csodaszép kis szőkeség volt. Most meg az 500 méteres utat 10 perc alatt csoszogta végig. Úgy tűnt, mintha semmi kedve nem lenne hazamennie a férjéhez és a gyerekekhez (unokákhoz?), nem pedig a betegség kínozná.

Így hogy mögötte pár méterrel halkan beszélve a telefonba lassan lépegettem, még inkább ketrecbe zárt oroszlánnak éreztem magam. Még ez is korlátozott. Megelőzni, kikerülni nem volt kedvem, vagy nem is jutott eszembe, annyira lefoglalt a csaj hangja.
Már csak egy apró, vékonyka belső hangot hallottam: "De a puncija biztos nagyon jó!".
Hagyjál már!

Elköszöntem és levélben írtam egy félhosszú "bocsi de" levelet. 
Azt írta köszöni az őszinteségem és majd ír választ. De eddig nem írt.

Hát ennyi.

És ma reggel milyen üzletkötő csajszi jött be a céghez? Egy tündéri, huszonéves, félhosszú hajjal, kábé olyan magas lehet, mint ez a lány, nagyon jól öltözködik, van stílusa, szolid, de szexi, és semmi különleges nincs rajta, csak simán gyönyörű.
És akkor megszólalt. Háromszor kellett odanéznem, míg telefonált. Ez az ő hangja? Mély, cigis bariton. De kurvára szexi! A gyönyörű nőnek nagyon jól állt. Dehogy volt pasis hangja! Attól még nőies volt!

Na most ez mi a pöcsöt jelent?

Szóval biztos elolvasná, tehát nem rakhatom ki. Teszem el a fióknak. Aztán egyszer előveszem.
Tehát amikor ezt olvassa valaki, csak mondom, ez a régmúltat írja le, nem ma történt. Na nem mintha számítana.

Így is kinéz még egy fiókos sztori.

...

Breaking!
És kitette a faszbukra. Hadd tudja mindenki! Tomi kib.szott, jaj, nem kellettem neki!
De jó. Úgyis mindenkivel meg akartam osztani. Ja nem. :(

Észrevettem, hogy csak 2 betűt kell kicserélni, egyet betenni (!), egyet áthelyezni, és a Rami szóból kijön a Klári.
Véletlen?

Ramival baromira jó!
Minden is. Szinte. Nem veszekszünk. Sokat nevetünk, bármelyikünk mondhat nemet (nem a szexre, bár arra nem is szoktunk) és már-már húzzuk szorosabbra a kapcsolatunkat. Jó érzem magam vele. És ez kölcsönös.
Szinte már csak az az egy gond van köztünk.

Amúgy remekül tudjuk múlatni az időt. Csak valahogy ne kéne mindig másra (persze, mindig ugyanarra a valaKire) gondolnom szex közben. Különben nem tudok elmenni.
Az egómnak sem esik jól, hogy ő akarja még, én meg már nem tudom (akarom) tovább, és ha el is élvez, kvázi kielégítetlen marad, mert ő reggelig bírná.
Ehhez én nem vagyok hozzászokva. Eddig pár óra észveszejtő szex után engem rugdostak le magukról a nők, hogy most már menjünk aludni. Az sokkal jobb érzés volt. Még ha kicsit fájt is a lelkemnek. ;)
És bár jó vele csinálni, viszonylag - mondom viszonylag - változatos is, de nincs az az őrület, az a most akarom, mindent is, még, így fordítom, oda is, még valami érdekes vicces malacságot, ezt is ke kell próbálnunk, még, még, még! Na ez nincs. Ez hiányzik.

Azt hiszem, hivatalosan is házas lettem. Mondjuk házasságnak nagyon jó! Kicsit fura, hogy csak heti párszor találkozunk, de az pont elég. Oké, néha csak úgy átugranék tíz percre töcskölni egyet, de attól kiakadna, azt nem lehet sűrűn.

Nem tudom. Amíg nincs jobb, ez a nagyon jó is kielégítő nekem.

Egy hölgy ismerősömmel beszélgettem és kikérte a véleményem pasi ügyben, hogy mit-miért tesznek egyesek szex közben, helyett, mellett.
Hát hallod? Eskü jól esett, hogy nem csak egy nagy dumás f.sznak tartott, hanem komolyan kiváncsi volt, én hogy látom a dolgokat. Szinte elérzékenyültem, annyira jól esett.
Lehet, mégis rá kéne repülnöm kicsit kikormolni, ha már így megtisztelt a bizalmával.

Majd Klári kérdezett engem (ENGEM!), hogy mi lehet az oka, hogy a pasi, akivel ismerkedne elmondja magáról, hogy alacsony az önbecsülése, és a hibáit sorolja.
- Szerinted gáz?
Hát, ha csak ez lenne, nem para. Amúgy rendesnek tűnik az elmondása alapján. Kicsit szinte már örültem, hogy na, végre talált egy elfogadható palit. Mire kinyögte, hogy az a baj, hogy öreg.
Mintha az eddig gondot okozott volna neki.

Pedig egy kicsit igazán áshatna némi aranyat, aztán mehetnénk belőle ketten szebbnél drágább szállodákba kefélni. De nem. Neki elvei vannak.
Mondjuk kicsit meg is nyugodtam, legalább megmarad nekem, futó kapcsolatnak.

Aztán lehűtötte a vágyaimat. Felsorolta miért és mikor nem ér rám. Hát mostanában kurvára nem.

Lófasz lesz itt, nem csucsu.

Ez lenne itt a bevezető, de még nem jutott eszembe semmi jó.

Tomika tudta, ide most valami érdekes, humoros, erotikus (bár az újabban nem megy neki) dolgot kéne írnia, de (hogy ez a rohadék de már megint itt van!) csak azon tud kattogni napok óta, mennyire nem hiányzik neki egy új kapcsolat.
Ja persze, egy odaadó, bármikor elérhető, hibátlan, fiatal, okos (nem baj ha nem okos), kedves, odaadó (ezt már írtam?) szexistennő bármikor szóba jöhetne, érte eldobna mindent, akár egy napra is, de (na már megint de) talán csak megint csalódás, gürc, bántás, fájdalom lenne belőle, vagy másnak okozná ezeket, abból meg elege van.

Ezért úgy döntöttem (igen, 1sz. első személyre váltottam), nem keresem már álmaim nőjét (vagy nőit), így is megtalált már annyi jó élmény és érdekes ember, rengeteg élvezet és szeretet. Maradok Rajongó Raminál.

El is meséltem Klárinak, hogy micsoda megvilágosodáson mentem keresztül.
- És te úgysem akarsz velem lenni sosem.
- Héjj! Megbeszéltük, hogy erélyesebben kell kampányolnod és akarnod, hogy összejöjjön a találkánk! - incselkedett ez a lány.
Mert kiderült, Klárika pont most ülne fel szívesen a Tomi lokomotívra, hogy a szerelem vonaton, a szauna hőségében együtt száguldjunk az élvezetek felé (bassz, bassz, bassz!).

Hát én nem bánom.

Indulás! Tchu-tchú!

Huh.

Azért ez ott volt!
Vivi selymes bőre elvarázsolt. 

Kezdhetném így. Vagy inkább...

Ahogy megérkezett az aranyos kis felsőjében, és huncutul mosolygott, már tudtam, rendben lesz itt minden.
A "bemutatkozás", zavart kézfogás, puszi és hopp, a pusziból véletlen csók lett (maradhat?) után, oldottabban kezdtük szürcsölni a pezsgőt.
Körbevezettem a kúró kérón romantikus egyszobaágyfürdőkuckón, és hat másodperc múlva már öleltem újra.

Pár perccel később a borotvált puncija hívogatóan várt az ágyon. Szerette a kényeztetést. Selymes érintése, és kellemes íze felizgatott. 
A bársony bőr simasága és Vivike vakító, szabályos fehér fogsora beindított. És a szemei! Bujaságra csábítottak.
Háromszor.

És tényleg szeret lovagolni, hangját talán a szomszéd faluban is hallották, míg élvezett. Kezdetben próbáltam némítani, a kezemet a szájára téve, majd a párnát markolásztam a tempózás alatt, és azon gondolkoztam, megsértődne-e, ha a szájára szorítanám, de végül hagytam. Had tudassa mindenkivel, jól érezzük magunkat.

A szünetekben, a regenerálódásom alatt, beszélgetéssel ütöttük el az időt, de arra vártam, bárcsak újra betehetném neki.

Ez a kedves, aranyos lány, kellemes perceket, órákat okozott nekem.

Csak az a kurva "de" ne lenne már megint.
Mert a randi előtt és után, csak Ramira tudtam gondolni. Na nem arra, hogy vele mennyivel jobb, hanem hogy meg ne bántsam. Okosan hazudjak, lazán, de körültekintően.
Ez elrontotta az egész bulit. Megmérgezte a varázslatot.

Remélem nem vett észre ebből semmit Vivike.

De míg hazafelé tartottam, és a nyulakat, macskákat és őzeket számoltam az út szélén és az úton, arra gondoltam, talán mégse volt jó ötlet ez az egész. Bár élveztem minden percét, nem tehetem ki ilyen kockázatnak Ramit (nem tom milyen hülyeséget csinálna, ha megtudná) és a kapcsolatunkat.

Korábban imádtam az olyan helyzeteket, hogy szerdán még ezt a nőt dugom, csütörtökön már egy másikban vagyok. Most nem így van.
Még fel sem tudtam dolgozni mi történt Vivivel, a következő este már Ramiban "kellett" lennem. Aztán következő nap megint és újra. Amikor végre elment (mármint haza), nem győztem Neogranormonnal kenegetni a meggyepált férfiasságomat. Azt mondják az hámosít, meg nem is tudom milyen csudi dolgokat csinál a bőrrel.

De mielőtt lelépett, még közölte, imádja nézni az izmos testemet (pedig abszolút nincs az) a tükörben, amíg gyömöszölöm őt. Kicsit árnyalja a képet, hogy Klári folyton ugyanezt szokta felidézni, milliméterre ezekkel a szavakkal (megjegyzem a "milliméterre" kifejezést is tőle tanultam). Így megint nem olyan egyedi és különleges a jelentése, legalábbis az én szemszögemből. Persze jól esik. De nem az a sokkoló, hirtelen egofröccs, ami először volt Klári szájából annó.

Szóval a Rami randi után megírtam Vivinek is, hogy inkább ennyi, és nem több. Próbáltam diszkrét, és figyelmes lenni, nem megsérteni őt levelemben, remélem sikerült. Azóta is várom válaszát.

Vv.

ilyet se csináltam még.
Itt ülök a helyen és várom Vivit. Közben írok. Miért, mit kéne csinálni?

Raminak már leadtam a hazugságot, miért nem találkozhatunk ma.

A kis lakás/szoba rendben van. A falon ugyanaz a béna ikeás kép kis házzal, vízeséssel, mint ami Rami konyhájában van. Már ki se akadok az ilyenen.
A konyhapultot leellenőriztem, ott sajnos nem lehet megdugni senkit, ha csak nem kevesebb 40 kilónál. Úgy tudom Vivi éppen felette van.
Azt hiszem az asztal lesz a megfelelő.
Még ellenőriznem kell, van-e pornó csatorna a tévében. Csak aláfestő zenének.

Amúgy mindig elfelejtem, miért is szerettem Klárival dugni menni. 
Mert olyan volt, mint az El Camino. Az út is legalább olyan fontos volt, mint az úticél. Amíg berregtem a hegyes-dombos vidékeken, rá kellett jönnöm, erre sem jártam még. Itt mások az utak, a földek, az erdők.
Izgalmas és érdekes látni a környező világot is, pláne, ha valami mézes bödönöcske vár az út végén.
Egy újabb kis falut megismerni, a szobraival, az intézményeivel, vagy a hangos templom harangjával együtt. És persze a 20 éves hűtő brummogása is kölcsönöz valami otthonos hangulatot a szálláson.

Pezsgő kikészítve, várom, hogy a csaj megjelenjen.

Milyen lesz? Nagyszájú? Hangos? Szende szűz? Azt kétlem.

Közben kijött az emlékeztetőm a telefonon: Túlóra?
Túlóra a fenét. A Vivi randit írtam fel, hogy el ne felejtsem és ha kell, tudjam mutogatni Raminak, ma nem érek rá.

Jöhetne már!
Tomi éhes! Mármint, na nem kajára...

Lehet, túl sokat teszek ebbe a randiba. Magamból. A gondolataimból. Azért, hogy pár órát együtt legyünk?
Jó ez így?

Vivi randi előtt.

Nem érzem jól magam. 
Jó, hogy "népszerű" vagyok, de valahogy üresség van bennem. És kétely. Az nagyon.
Nem azért, hogy jó lesz-e (olyan lesz, amilyenné tesszük), hanem hogy ugye nem jön elő bennem az az érzés, míg tartok haza Vivitől, hogy "Ezért?". "Ezért megérte a sok minden? A kockázat, hogy rongálom Ramit, ha kiderül?".

Próbálok belekapaszkodni az érzésbe, amikor biztosan tudom: kurva jó lesz!
Az kell nekem. Mókázunk, nevetünk, megismerek egy másik embert és megyek vissza a jól bevált kellemes környezetembe.

Ha más mondaná ezeket, lebunkófaszoznám. Vagy azt tettem volna korábban. Csak hát azóta annyi víz lefolyt már a lefolyón.

...

Breaking.

Vagyis nem. 1 óra és indulok hozzá.
Most jöttem rá, hogy ha számmal kezdünk mondatot, nem kell a nagy kezdőbetű, mert az ilyen: '.
Na látszik, a vér már nem a fejemben van.

Szóval nem sokára. 
Szól a a rádió, éneklem a dalt, közben azt veszem észre, hogy három ujjamat kinyújtva, egymáshoz szorítva és tengelyirányba alternálva mozgatva, negyed körben oda-vissza forgatva imitálom a várható eseményeket. A másik tenyeremből formált O szolgál a befogadó elemként (hüvely, a belecsúszó csaphoz). Azt tesztelem, mennyire karcol a körmöm. Ha nagyon, még manikűröznöm kell.

Gáz vagyok. Vagy túl őszinte?

Izgulok, de tudom, jó lesz. Így, vagy úgy.
Volt már első randim utolsó, hátha ez nem lesz az.

Csak valamit, egy dolgot, hadd találjak benne vonzónak! Ne kelljen már megint csalódnom, megbánnom, hogy miért dugom őt is. Egy középszerű szexért kár a gőzért, kár ennyi melót beletenni.

Igen, most a kisfiút védem, aki bennem van. Aki a szép, tökéletes alakú, mosolygós, hibátlan bőrű, pont megfelelően körülölelő, mindenre képes, hibátlan száj és kézmunkával rendelkező nőre vágyik.
Persze, lejjebb tettem a lécet, de legalább valami apróság, valami pici dolog hadd legyen! Nagyon szeretném!

Na igen, ha az ember szerelmes, akkor a lila (fos)ködön keresztül szebbnek lát mindent. Ez most nem játszik, meg amúgy is, a szerelemhez is kell egy fajta csodálat, varázslat, fogászat. Ja, az nem.

Szóval lehet?
Tökéletes sima bőr? Na? Ez nem nagy kérés!
És persze vidámság, kedves, mosolygós, vagy nagyon odakoncentrálós "mindent is akarok" nő, aki  úgy dug, mintha az élete múlna rajta. Az se baj, ha elélvez. Aztán majd én is. Az már legyen az én gondom.

Na?

Lehet?

Szervezem a kérót, hogy Vivikét alaposan a magamévá tehessem.

Utazás, mikor, hol, ki-mikor ér rá, Raminak mit hazudjak (mindent, is), írnom kell a palinak, hogy lécci, had tuszkoljak már a zsebedbe egy lavor pénzt két óráért, és persze cicukának is rá kell bólintania - nem, még nem rám, és igen, ezt a poént sosem hagyom ki. :)

Elképzelem, hogy találkozunk, mosolygunk, megölelem, puszi, csók, és tuti, hogy még beszélgetésre is lesz idő, ha mást nem akkor: ah, oh, még, uh, nyomjad, még, oda ne! Ilyenek.  Jó lesz!
Írok is kúró kéró tulajdonosának.

Gépelek veszettül: Kedves...
Mikor a tévéből kiordít az énekes:

"Új kaland felé áhitoznál de minek?
Ott is csak fájdalmat okoznál te direkt"

Ez mi? Véletlen? Ha hinnék a jelekben, most elgondolkoznék. Meg is nézem a horoszkópom gyorsan.
Dehogy nézem, hagyjál már! :D

Inkább nyomom a gombot és írom a blogot (ez véletlen rímel, ennyire nem süllyednék le ;).

Nem rég beszéltem Klárival. 
- Na mesélj a csajaidról!
- Mit meséljek? Nincs mit.
- Na de légyszi. Hogy álltok? Megdugtad már valamelyiket?
Végül elszavaltam neki szépen, sorban, fél monoton robot hangon, hogy is állok.
Ramival tök jó, de tényleg. Nagyon jól szórakozunk. Felnéz rám (ja, mondtam, nem normális), meg úgy nagyon meg van elégedve a kapcsinkkal (ő mondja így), és én is jól érzem magam benne, de... a szokásos. És a többi nő? Beszélgetünk, egyikkel ez a baj, a másikkal az, de a maga nemében mindegyik marha jó, Vivit talán a héten kantározom meg, de azért ketteskét (vagy hármaskánt, már nem is tudom) is megkóstolnám szívesen. Ő olyan entellektuell, de azért folyton kibújik a szög a zsákból, hogy ő sem szalvétával fogja meg a faszt. Az meg, mi tagadás, imponál nekem. Kis szépség hiba, hogy mindegyik a Holdon lakik kábé, az egyik még azon is túl, ahol a kurta farkú malac kúr....
És ahogy hallgattam magam, rájöttem, hogy mennyire sajnálnivaló és nyamvadt helyzetben vagyok. Kapálózok, de mindig van egy de, és nyavajgok csak mint egy hisztis kölyök, ahelyett, hogy rendesen végigb.nám fél Magyarországot. Vagyis nem, ahelyett, hogy megállapodnék egy fél normális kapcsolatban. Tényleg! A négy félig normi az mennyi? 9 és 3/4-ed? Matekból nem voltam jó, de a "majd számolunk" dolgot mindig értettem, ha apám mondta, olyankor kellett nyúlcipőt húzni.
Hol is tartottam?
Ja. Nyavajogtam, hogy zsákutca, már-már megsajnáltam magam, de nem mert punciért sír a szám, hanem mert nyomorult (ezt a szót kerestem az előbb is) vagyok.
Aztán letettük, és még maradt a rossz szájíz. Írtam neki.
- Sajnálom, hogy csalódtál bennem, megint.
- Nem. Csak féltelek hogy csalódsz megint.

Kedves nem? Aranyos ez a csaj tudtam! :D
De csak nem akarta kimondani, hogy "Figyelj csak, pont beakaszthatná nekem valaki, és akkor megúsznád az egész nyűglődést!".
Úgyhogy levontam a konklúziót, és úgy döntöttem, végigviszem a projekteket. Egyiket-másikat biztosan. És hogy mit jelent a vége, az majd időközben eldől.

Kábé úgy ennyi, azt hiszem.

Ja, és akciós a narancs a lidiben. De whiskeyvel nem jó, ki van próbálva. Pfuj.

Ramival annyira jó, hogy lassan nagyítóval kell keresnem, miért is nem akarom.

Ja nem. Két-három dolog negatívum van csak, de ezek gerjesztenek még jó pár problémát.
Hasonlatot keresek.
Mint amikor megvennéd álmaid autóját. Gyors, szép, olcsó, kényelmes és mindenki a nyálát csorgatja ha látja. Éppen csak rozsdásodik, picit köhög a motor, úgy mondják "törődős", és rájössz, hogy a következő évben még egyszer rá kell költeni az árát, és az elkövetkezőkben is. Akkor ugye dilemma van. Már mentél vele pár próba kört, és közben persze állt a cerka, míg vigyorogva fánkokat rajzoltál az aszfaltra, de tudod, hogy ha ebbe beleugrasz, a következő hónapokban nem lesz új ruha, tévé, új bútor, de még talán kaja se nagyon. Inkább nem.
Pedig kurva jó benne lenni!

Na ilyen Rami. Kivéve, hogy nem gyors, nem szép, mondjuk kényelmes és köhögni is szokott (megfázott), és bár jó benne lenni, de hogy hónapokon át ezzel menni a tescoba... Nem tudom. Inkább nem.

Ez úgy merült fel bennem, hogy ma reggel rosszul éreztem magam. Minek hajtok még két (3?) másik lányt, miért szervezek Vivivel is randit? Szinte lelkiismeret furdalásom volt (új szó, ma találtam a szótárban a lelkisegély és a lélekdonor között). Nem csak az effort, amit belefektet az ember, hanem az a csalódás magammal szemben újra, hogy na, megint elbuktam kicsit. És lám megérte?
Mondjuk erre még nem tom a választ. Klári mindig. De akkor is. 

Néha úgy érzem, jó lenne egy tabula rasa. Ja tudom, ahhoz újra kell születni. Vagyis előtte feldobni a bakancsot. Ilyet meg nem tervezek.

És akkor bumm, a haver elkezdte írogatni nekem, hogyan toszigálja az egyik és a másik szeretőjét az asszony mellett.
Nem, nem irigységet éreztem. Hanem hogy, de tényleg, "ezek" tartanak fiatalon, karban és épen minket, testileg, szellemileg.
Persze az is lehet, hogy annyira vegetatív növény vagyok, hogy nem jut eszembe más hobbi az íráson és a dugáson kívül.
Benne van ez is. Nem tagadom.

Maestro, Musik!

Érdekes, hogy mennyire meg tud változni egy dal hangulata, ha mással, vagy jó pár hónappal később hallgatom. 
"A szakítós" zenékkel még akkor spanoltam magam, mikor Kláritól búcsúztam. Így könnyebb volt elengedni. Persze így hozzá kapcsolódott ahhoz a lányhoz is ez a dal folyam, akivel pótoltam a hiányt.
Ezért aztán, mikor az új kapcsinak vége lett, rosszul esett, talán a csalódásra emlékeztetett az a sok szám, amit azelőtt ordítva tudtam énekelni.

Majd jó sokára, jött Rami.

Mellette újra szívesen hallgatom azokat a nótákat, már szinte eszembe se jut, hogy miért volt beakadva az a tíz dal a lejátszás listámba és mentek újra és újra.
Már nincsenek hatással rám. Csak mint egy jó szám (a hármas például egy jó szám, csak mondom :).

Aztán múlt az idő és a nagy Ramis időszakba valahogy bele-bele cseppent Klári újra. És akkor jött egy újabb dal.
Aztakurva! Na az földhöz vágott. Az annyira Kláriról és rólam szólt, hogy majdnem elkezdett csorogni a könnyem, mikor először hallottam.

És persze, mikor elküldtem neki, Klári is oda volt tőle.
- Ez nagyon mi vagyunk! - írta vissza.

Most ott tartok, ha Raminál megszólal ez a dal, el kell kapcsolnom, vagy elfordulnom, elmenekülni, nehogy már az én kis Klárikám és közém beférkőzzön Rami.
Akivel mondtam már milyen jó mostanában? Egészen élvezetes. Nem csak a szex.

Kiváncsi vagyok, mi lesz a következő zene, ami majd ilyen hatással lesz rám. Mi lesz a dalunk Vivivel, vagy bárkivel (nem akárkivel), aki ez után jön.
Erre is mennyire igaz a következő kijelentés.

Van másik!