Hallod? Annyira várom ezt a nőt!
Lefényképeztem a kávét, abban a bögrében, amit kaptam tőle ezer éve. Elküldtem, ahogy az asztalon gőzölög.
Utálom, ha átmegyek punciba.

És persze megint eljárok az edzőterembe. Persze, két nap alatt kipattintom magam úgy, hogy leesik majd az álla.
Én vagyok a csávó, aki néha betéved. Szerintem senki se tudja a nevem, nem szoktam beszélgetni. Ja de, múltkor az egyik idősebb kigyúrt faszi, szólt: "Géza, használod még?". Végül is, majdnem Tomi. Mr. Ötvenes karnak meg nem szólsz be, hogy amúgy nem így hívnak.

Szóval csak nyögök, mint mindenki, bűzlök, talán kicsit jobban mint más, és az üvöltő zenével a fülemben Klárira gondolok. Hogy mit fogunk együtt csinálni. Az ágyban a fenét! Utcán kézen fogva lófrálni, hallgatni a kacagását, a hülyeségeit, leállítani ha politizál, videózni, ahogy úszik felém, ilyenek.

Szinte már nem is hallom, ahogy egy önjelölt gyökér edzőnek képzeli magát és ordít vagy negyven perce: "Ez az! Nyomjad! Még egyszer! Baszassad (ezt ritkán mondja, szerintem rászóltak)! Meg lesz az!".

Meg hát! Tudom. Remélem még sokszor.