Tanulság, az van.
A fellépők, ezt szeretik a legkevésbé. Ott ingyé, bárki, ülni jön, nem bulizni. Jó esetben az első sorban pár helyi (mindenki helyi) fiatal/középkorú/fogatlan/illuminált vagy mindegyik státusz egyszerre ordítja hamisan a refrént. Az már jó, akkor buli van, könnyebb a középkorú ripacsnak is a tükörbe nézni otthon, vagy még inkább a színpad előtt/után az öltözőnek csúfolt ruhásszekrényben a tükörhöz beszélni: "Öreg vagyok én már bohócnak!".
És lehet ő a legnagyobb sztár (nem az), a legjobb buli/pop/magyar nóta számokat tökéletesen kiénekelve, nem hamisan, mosolyogva, azért a partnerével összenézve ("Te atyaég!"), akkor is csak ezt kapja. Lehet, ez magyar sajátosság, nem tudom.
Aztán érkezés és 6 dal után, óra húszkor már búcsúzik a fő attrakció. Mi van?
- Köszönjük, hogy itt voltatok! Csodálatos Ököritószentlászló! Sziasztóóók!
És akkor vissza-vissza tapsoltatják magukat. Majd még egyszer, és szűken, megvan a félóra. Gázsi a zsebben, ülnek be a 15 éves középkategóriás (értsd, egymilliós) autóba, Vaze bekapcs, jön a következő cím. Még egy kis integetés, mosoly, és már felhúzott ablaknál "Azért ez jó volt!", vagy "Te atyaúristen!". A hakni vonat megy tovább, mert meg kell élni valamiből, a lemez már nem megy évek óta, egy saját számot se énekeltek, azt nem is ismeri senki ("AZTAT NYOMJAD HOGY NEMSZERETTEMÉNMÉGÚGYSENKIMÁST!"), már nem is lehet adathordozóból megélni. A youtube, meg az iTunes, nem fizet havi ezer meghallgatásért.
Korkép. 10 éve még istencsászárok lettek volna, ma már bukott ördögként, de azért "szeretjükőket" figurákként utazgatnak, énekelnek, hoznak örömöt.
És a nézők! Te atyaég!
Csúnya leszek (egyesek szerint vagyok), de igazi szörnycirkusz! Én tényleg nem akarok csak szőke cicababákat látni és bredpitteket, de hogy itt 20-30 esetben látni 1 ilyet, az fura. Túl sok netflit nézek? Én csak az átlagos arcokat kerestem. Ne legyen szép, csak ne legyen ijesztő. Legyen foga, valami szimmetria az arcán, ne kezdjek el félni tőle, vagy a sorstól, hogy ugye nekem nem ilyen lesz a fiam, vagy a lányom. Tényleg egészségesen kell élni, csak nehogy... És az, hogy hogy öltöznek, már szóra sem érdemes. Hogy viselkednek, pláne. Ezek a dolgok összefüggenek. Közben a hibátlan, normális, csodaszépen átlagos, még nem degenerált (ez nem sértés, nem tudok jobb szót) tini lányok és fiúk ott szaladgálnak köztünk nevetve. Hát mikor lesz ezekből ilyen labor szökevény? Az élet rágja meg őket? A szipi-szuper oktatási rendszerünk, vagy az orvosi nemellátás? A mérgező - a szó átvitt és valódi értelmében is vett - munkahelyek? A környezet, az élőhely? Azt miért csak páran látják, hogy ez mind összefügg?
Amúgy vannak kollégáim, barátaim, akikkel szűkmarkúan bánt a sors külcsín tekintetében, de mégis ők a legjobb és vagy legokosabb, humorosabb, intelligensebb ismerőseim.
Elnézem a nyuggereket, ők rendben vannak. 60-70 évesen, hadd csúnyuljon már meg az ember! A kor nem válogat, pláne ha nem plasztikáztatsz. Ők ülnek a kisszékeken, reggel tíz óta (Foglaltam nekedis Marikám!) és pisi nélkül mosolyogva nézik a hátakat az első sorban, ahogy a fejük fölött néha kibukkan LakodalmasalekoszFeriBettiZoliDzsimiTercsiKláraésvalahánynévanaptárba, ahogy énekli hogy "az a legszebb amikóra...".
Ott a kürtös, a vatta, a hotdog, a másis.
Én vagyok az idegen, ahogy az embereket vizslatom, nézik, hogy mit nézek, aztán tovább.. esznek.
Közben megy a cigi a féltömegben, a sör, műanyagpohárban, vele nagy mozdulatokkal mutogatva, úgyse folyik ki, ja de mégis basszameg! És a mobil kamerázás, eltesszük későbbre! Ugyan most nem tudom élvezni, nem bulizok rá, majd talán otthon, egyedül, mikor visszanézem a 6x8-as kijelzőn, dejólesz!
Néhány falubolondja vagy a sorok között téblábol, vagy csápol, zsepit nyújt az énekesnek, vagy csak furcsa, igyekszel félreállni ha közelít, nem kell a balhé, azért jobb kéz ökölben, kellhet még.
De rendező úgyis van, szövetnadrág, ing, nyakbaakasztóval, vigyorogva, meg Security is, mint Viselkedés koordinátor, pont ezekkel a szavakkal rányomtatva a hátukra.
És a "Csabibazmegtégedislátni?" megy a sokezer watt mellett, közvetlen a hangfal előtt, de ő túl ordítja, hogy mikor kimarad az ütem, vagy vége a számnak, még pont halljunk egy "NANEBASSZMÁTÉNYLEG?"-et. Ez hozzátartozik. Ez a bája ezeknek a rendezvényeknek.
A szerelmes dalszövegeket hallgatva, annyira jó, úgy élvezem, ahogy a volt, ex/félig nőimre (nem) gondolok, annyira kellemes, hogy nem érzek semmit! Szerintem tini korom óta szerelmes voltam valakibe. És most, a bugyuta "Bolond aki...", "A szerelmem...", "Csak veled és..." meg a többi faxság, nincs rám hatással. Ez nagyon frankó! Élvezem! Kicsit sajnálom, hogy ennyi nyarat meg kellett hozzá érnem, de jobb későn...
Bye-bye láv, bye-bye Mordor!
