És eldőlt. Elrendeltetett.  Lehet, hogy munka miatt nem tudunk akkor találkozni, csak talán kicsit később, vázoltam a telefonban.- Nem baj, akkor eltoljuk!- Dehogy toljuk, akkor lemondom a munkát!- Nem kell! Úgyis...- Biztos nem toljuk el!- Halgass végig! Hadd mondjam el, mi lesz a többi hétvégén a…

a csajaidról!Így kezdte Klári a telefonban.- Nincs senki, te! - nyugtattam meg. Aztán arról beszélt, hogy milyen jó, hogy mi mindig megmaradunk igazi barátnak és velem mindent meg tud beszélni, bármit, őszintén.- Ugye ez nem olyan "legyünk barátok", mint amit én erőltettem Raminak, csak ő nem…

Eltűntem kicsit. Történnek az események, csak nem olyan vehemenciával, mint korábban, és nem abba az irányba folynak a dolgok, ahova kéne, pláne nem úgy, kellemesen, vidáman, elégedetten, és így az ember sem merül el bennük szívesen és nem hagyja magát hogy vigye az ár, meg "ide nekem a világot…

Tanulság, az van. A fellépők, ezt szeretik a legkevésbé. Ott ingyé, bárki, ülni jön, nem bulizni. Jó esetben az első sorban pár helyi (mindenki helyi) fiatal/középkorú/fogatlan/illuminált vagy mindegyik státusz egyszerre ordítja hamisan a refrént. Az már jó, akkor buli van, könnyebb a középkorú…

Persze most megint cuki volt. Klári hát. Hallgattam a gyönyörű, mosolygós hangját, a gondjairól beszélt, de aztán a kapcsolatunkról is. És úgy egyáltalán a kapcsolatokról, és hogy mit olvasott, vagy én, milyen podcastot hallgattam és az emberek nem is tudják, hogy egy párnak... ésatöbbi. Tökre jól…

Klári üzenget, én válaszolgatok, vagy szivecske. Ahogy ő is. Kivéve, hogyha én írok, ő nem csinál ilyeneket.Még mindig nem simultak ki a dolgok. Lehet, ez már így marad. Rám írt Boglárka. A váróban mellettünk ült, és jól elbeszélgettek a nénivel, meg Klárival, míg én hallgattam nagyokat.Gyanús…

még beszélgettünk este. Ez afféle "Küzdünk a kapcsolatért" dolog volt. De mindegyikünkben ott a sértettség. Egyszerűen nem tudott normális lenni. Hogy ki-mikor beszél, ki-mikor szakíthatja félbe a másikat, ezen is ment a vita. De komolyan. Tíz év után, már érezni kéne a kommunikáció dinamikáját,…

Nem vitás. Egy óra telefonálás után és "mindentmegbeszéltünkénvagyokahülyeneménvagyokafaszdekomolyan" majd az egyik tabu téma után jött a következő és "Tedd már le és köszönjük!" elválás. Ügyes. Az utóbbit mondjuk én kiáltottam a fülébe. Mert kikészített a ... Igazából az, amit mondott, mert…

Félórán át cserélgettem a pólóimat, melyikbe menjek le a boltba. Egy kicseszett kenyeret akartam venni. Az elején szórakoztatott. Ez nem jó, az kopott, az gyűrött, még inget is vettem, Charlie-nak is bejött a fehér zokni, rövid nadrág, makkos cipő még 90-ben. Aztán rájöttem. Nincs csajom, baszki!…

az utolsó, a harmadik egy extra nap volt. Véletlen összejött, Klári egyedül dekkolt nálam még kicsit a néni nélkül. Alig akartam elhinni! Örülni se mertem, míg nem ült mellettem a kocsiban, a néni a vonaton zötykölődött haza (valaki leveszi a célállomáson) és azt sem tudtam mire kell gondolni.…