Hogy mi van?
- Most akkor tényleg azért nem tudtunk beszélni két napig, mert randiztál?
Nézem a középkorú párokat, ahogy viccesen odatotyognak a szép és rettentő drága motorjukhoz, valaki nővel, legtöbben a feleségükkel és beröffentik a "HANGOSMINTAFASZOMBIZTOSMINDENKIHALLJAAFALUBANKÜLÖNBENISÁLLATIMACSÓVAGYOKCSAKNEKELLJENLESZÁLLNOMRÓLA" motorokat, a bukó és a bőrkabát úgyis fiatalít egy húszast, és hadd szóljon, indul a csapatás izzadtan, büdösen, a fül bedugulva, vagy csak simán cseng, mint egy átkoncertezett éjszaka után.
A benzinkút beton aljzata még jobban felerősíti a hangot, valakinek erre porcosodik, mondjuk annak, aki a motoron ül és a markolaton érzi a lovakat, a többieknek pedig csak ingyen büntetés ajándék. Köszi!
Eközben én szelíden ücsörgök a klímás autókámban, mert Klárim szólni kívánt hozzám, és jobban szeretem meghitten, csendben a fülemre szorítani a telefont, miközben azt súgom neki, mennyire megb szerelmes vagyok belé, ahelyett, hogy 130-nál túl ordítsam a motorzajt, míg veretek Ramihoz.
A hárlikat nézem, ha azok, nem értek hozzá, ahogy ez a hipermodernizált nyugger expressz kikanyarodik, hogy a helyükön később két cross motoros húszéves fiú boldogítson bőgetve és füstöltetve a kétütemű fosokat, egymást túl ordítva beszélgetve.
Közben szerelmesen udvarolunk, vagy szenvedve sóhajtozunk, hogy így hiányzol, meg olyan jó volt/lesz a hétvége és "Jaj-jaj Tomikám, te!" meg hasonlók.
- Áh, ez a pasi nem számít!
- A Zsófi? - szívatom.
- Zsombi! Nagyon vicces vagy - gúnyolódik, majd folytatja - Hihetetlen, hogy mennyire őszintén és szemérmetlenül tudok veled beszélgetni mindenről, de mindenről ám! És csak veled, senki mással. Ígérd meg, hogy bármi történik, mindig meghallgatsz majd, és őszinte lehetek veled!
- Persze drágám, megígérem, hogy bárkivel is jössz össze, és bármi történik, és még ha bele is szeretsz ebbe a fatökűbe, akkor is mindig ott leszünk egymásnak és szeretni foglak. Bár ezt az utóbbit nem ajánlom, mert akkor nagyon foglak utálni érte.
- Hmmm! - sóhajt fel Klári, majd folytatja.
- Most lettem szerelmes beléd! Az egész testem belebizsergett. Innen indult a hasamból - mutatja, persze nem látom - és kúszott fel az egész testemen egészen a fejembe és ott szét pattant!
Hallgatom a csajom, olvadozok, mint mindig, majd a ki tudja milyen nemzetiségű vendégmunkásokat vizslatva, ahogy jól tápláltan tűnnek el az osztrák mikrobuszban, azon gondolkozom, hogy lehet ez?
Hogy lehet, hogy ott van nekem Klári, akivel minden is, és hogy mi ennyire együtt, de meg hogy Rami is ugye, aki pedig a hétköznapjaimat - mondjuk ki - teszi kevésbé unalmassá, érdekessé, néha boldogabbá.
És hogy nem esnek le a szent képek a falról, mondjuk templomba nem sűrűn járok, és nem reng a föld csak ha Klárival vagyok, de akkor nagyon, és mindenkinek olyan jó, és mégis, kicsit szenvedünk tőle, bár néha, még azt is élvezem. Semmi perverzió, az ezután jön. Vagyis mindezek előtt mesélt a randiról, aminek ez a szerelmes nyáltenger lett a vége.
- Megkérdezte a pali mosolyogva, voltam-e már megkötözve - emlékezik Klári a randira.
- És te?
- Én meg azt se tudtam mit mondjak, elfordultam.
- Nabazmeg!
Akkor odavan ez a csaj. Az eddig "csak veled és senki másnak, és ez olyan fajta bizalom, amit csak neked engednék" átmegy majd szépen egy kis kíváncsi játékba, először csak picit, aztán egyre jobb dolgokat találnak ki, és úszik a nő a gyönyörben, pláne, ha ügyes és figyelmes a faszi. De ha nem, hanem mondjuk kicsit durvább, erőszakosabb, lehet, pont azért habarodik bele ez a kis punci, akit úgy imádok. Nabazmeg!
Persze már nálam is lezsírozva az összes eszköz, amivel játszani szoktunk, viszem majd megint, amikor öt nap múlva újra, mert ki tudja, és amúgy is szeretem a csajt, és ha elefánttal akarna dugni, valahogy összehoznám neki, vagy legalább az ormányát.
Pfuj. Ezt visszatörlöm. 
