Aztán még egyszer.

Angi kétszer mondta le a randinkat. Messziről bűzlött, hogy kamu. Olyan átlátszó kifogást próbált beadni, hogy született egy nagymamája, vagy mit tudom én, úgyhogy beszóltam neki.
- Angika, ez ennyi volt. Sajnálom, hogy valaki lebeszélt rólam, vagy megijedtél, akkor majd mással szórakozom. Nincs gond. Kellemes estét!
Felhúzott, mert félórával vacsi előtt hívott. Fürödtem, borotválkoztam, még a tököm is tök kopasz lett, fogat mostam vacsora előtt, mekkora hülyeség már! Erre, "Bocsika, álmos vagyok". Hát mellettem nem aludtál volna! Mindegy. Lesz más.

Azóta nincs irodába felhívogatás, ha baja van, Petivel a raktárossal üzenteti meg. Mintha leprás lennék. Rendben van, hogy nem vagyunk egy szinten, de két kefe után is kirúghatott volna. 

Bezzeg Béla bácsi megmondta előre.
- Tomi, nem piszkítunk oda, ahol eszünk!
Na, ez valóban sokkal romantikusabb, mint a "Házi nyúlra nem lövünk". 
Pedig akkor még semmi nem volt köztünk, csak futólag, kétszer rápillantottam. Ki ne vette volna észre, azokat a csodás gömböket?

Kíváncsi vagyok, mit mondana most az öreg. Hogy: "Ugye megmondtam!"? Vagy "Ejnye Tomika!"? 
De hát meg se csináltam!
"Pont azért!"
Fene se tudja. 

Sajnálom. Kétlem, hogy valaha is ilyen közel leszek az Angéla puncihoz.