persze szenvedek, mint a vesztés.

Naná, hisz pár napja még vele voltam, a mosolyában gyönyörködtem, fogtam a kezét, és naná, hogy az ágyban is elvoltunk jól, de valszeg öregszem, mert tökre nem az hoz lázba most, így visszatekintve.

És ez persze megmérgezi az amúgy sem felhőtlen kapcsolatunkat Ramival. 
- Változott valami kettőnk között? - kérdezi.
- Bennem nem - közlöm hidegen.
És még csak hazudnom se kell. Eddig sem éreztem iránta semmit, most meg aztán pláne nem. 
De persze egy fasz vagyok és kapcsolatfüggő, és amikor Klárim egy nap távol lét után egy szóval válaszol a szerelmes mondatomra, tudom, hogy neki nem fáj, ő nem így érez, ő nem.
Tudom hol a helyem.
Majd kicsit fáj a kontraszt, mint mindig, de el leszek ezzel a másikkal, de persze egyre több akadályt görgetek Rami és közém, már többször mondok nemet, majd kivéreztetem. Vagy nem.

Picsába! Nem gondoltam, hogy így megvisel.