az volt, hogy megkeresem Valit.

Mert mostanában ilyeneket tesz fel fb-ra, hogy nézzétek, milyen szép ahogy a hajnali napfény átszűrődik a fáradt(?), árnyas házfalak és az erkélyrácsok kallantyús, leesésgátlós, fregolis, vérvörös, telibevert részei között... vagy hasonló baromságok, amíg ő egyedül szürcsöli a kis teácskáját, és egy túl exponált képen nappal szemben(!) a felismerhetetlen házakat és utcákat lövi az ablakából. Heti kettőt. Mint egy megkeseredett, magányos ötvenes nő.
Fordítok, ez azt jelenti: Valaki dugjon már meg végre!

Úgyis épp a tenyérnyi fenekére vágyom megint, hogy mint egy gumibabát, mondjuk ki, kétkezes hokikesztyűnek használjam, érezzem ahogy szorít magában és én csak rángatom a farkamon és hallgatom, ahogy minden mozdulatra sikkant piciket, vagy csak sóhajt és nagyon akarja, hogy telelőjem.

- Szép kép, igazán tehetséges vagy. Ebben is ;) - írom neki.
Ennyi. Nem kell több. Értünk a le nem írt szavakból, ha nem, akkor úgy is mindegy.
Két nap múlva válaszol. Vagyis kérdez.
- 9?
Mosolygok csak. Nem változott. A naptár szerint az a nap már pont elmúlt, remélem nem reggelre gondolt, az ő baja, ha mégis. Visszaírok.
- várlak

- Helló! Túl vagy öltözve!
Puszi után megigazítja az egybe fekete kisestélyit. 
- Tényleg? - kérdezi mosolyogva.
Felhúzza a mini részt, és kivillantja a borotvált puncit. Melltartó amúgy sem volt rajta, a tenyérnyi ciciken a bimbók szépen fúrják át a textilt.
- Ugye nem busszal jöttél?
- Taxival a sarokig.
- Édesem, a saroktól idáig is bárki megláthatott, nem félsz, hogy a csúnya rossz fiúk elkapnak és megbasznak?
- Jöjjenek csak, elbírok velük!
- Vigyázhatnál magadra! Mit iszol?

- Azt akarom, hogy háromszor élvezz el!
- Az biztos nem fog sikerülni! - mondja kacagva.
- Fogadjunk!
- Oké! De gyere már! - és hasal a kanapéra.
A lába még a földön, de a karfán áthajolva hason várja a betevőt. A kedvenc pózom! Ebben a pillanatban. Én húzom a feneke fölé a rugalmas anyagot, és kicsit sajnálom, hogy össze fogjuk kenni elöl, a puncijánál.
A szőke haját nézem, és elhatározom, hogy ma még belekapaszkodom.
Amíg tolom le a farmert és az alsóm, kedvesen szólok hozzá.
- Jó, egy kicsit megkaphatod, de aztán kinyallak!
Szeretem, ha előbb ő megy el. Akár többször, utána azt csinálhatom vele, amit akarok.
Azért jópárszor megjáratom benne, az elején majdnem szorít, lassan kezdek, de egyre jobban tágul, és tiszta csuszpász lesz. Gyorsíthatok. Egészen sokáig húzkodom magamon, tuti élvezi, ahogy a bimbói az ágyon siklanak fel és alá. Mielőtt elmennék, gyorsan kirántom és csak mozdulatlanul állok. Nagyokat fújtatok.
- Áhh, de kár, majdnem elmentem! - vallja be ez a kislány.
Ezt mennyiszer hallottam már! Ha még ötven percig tartottam volna ezt a tempót, akkor is ezt mondta volna.

- Na gyere! Ülj a számra!
Nem kéreti magát, a fekete cucc még rajta, feltekeri magán a foltos részt, és mintha az a furcsa, nyeregre hasonlító vibri lennék, eszköznek használja a nyelvem és néha az orrom is. Én lafatyolok, ő igazítja magát, előrébb, oldalra, vissza. Néha levegőért kapkodok, de ha elfordítom a fejem, egy gyors szippantás mindig befér. Mintha gyorsúsznék. Egy tempó, víz alatt, levegőért fel jobbra, egy tempó, víz alatt, levegőért fel balra. Nem is zavarja. Még a fülemen is végig tudja húzni a punciját. Gyorsítom a nyelvcsapásokat, mélyebbre és alacsonyabbra is célzok, vagy oldalra, felváltva. Amikor sóhajtozni kezd, felnyúlok a melleihez és az egyiket az anyagon keresztül, a másik a ruha alatt simogatom, gyűröm vagy szorítani és csavarni kezdem. Ahogy csípem, magasabb lesz a hangja, mindjárt ott vagyunk, ömlik rólam a víz, annyi puncilevet nyeltem már, ha a másik oldalon harcolnék, simán menne a mélytorkozás síkosító nélkül.
Végül megáll, ráng párat és erőszakosan eltolja a fejem, hagyom, de csak pár centire, közben folyamatos ellentartással lopom a millimétereket. Amíg liheg, nyelek, megtörlöm a szám, zsepiért nyúlok, persze nincs a közelben, ezért az ágyba és a ruhájába törlöm a mindenféle testnedves kezem.
Csak fél percig hagyom. Aztán a finom kis derekát megmarkolva, újra a számra húzom, és gyors nyalásba kezdek.
- Íííííííí, ez nagyon jóóó... hmmmm.... áh, áh, áh - és újra eltol.
Rövid szünet, és megadom a kegyelem döfést. Alig engedem, hogy a harmadikat lelője. Már tolna de én még falom, én vagyok az erősebb, de csak kitalálja hogy bújjon ki.

Ő liheg, én megint törölközöm.
- Nyertem!
- Hahaha, szerintem én nyertem! - nevet a csaj.
A felsőjét a földre dobva mondja: "Jól össze kentél!".
- Én? Nem belőlem folyt a Niagara!

Megyek arcot mosni.
Csengetnek. Ki a f?
Kimegyek, felülve a csaj, bambán néz rám.
- A feleséged? - kérdezi ijedten.
- Mi?
Honnan veszi, hogy lenne. Vagyis tudnia kéne, hogy nincs. Igazából már sejtem ki az.
- Menj ajtót nyitni!
- Én? - kérdezi döbbenten.
- Persze! Fogadtunk és nyertem! Így ahogy vagy, menj már! Na!
Néz nagy szemekkel, nem tudja komolyan mondom-e. De simán végignézem, ahogy az ajtóhoz megy.
- És ne bújj az ajtó mögé! - szólok rá, miközben húzom fel a farmerem.

Lassan nyomja le a kilincset, még mindig engem néz. Aztán látja, hogy vigyorgok, ebből bátorságot merít, gondolja miért ne és sarkig tárja az ajtót.
- Ő..., ő helló, Tomi itt van? - hallom Zsoltit makogni. Sikerült meglepni.
- Helló, gyere be! - kiáltok ki neki.
Félve lép be, talán arra számít, hogy rajtam sincs semmi. Pedig csak a pólóm maradt a földön. Az alsó testem ki kell érdemelni.
- Helló, visszajöjjek máskor? - udvariaskodik.
- Dehogy! Vali, Zsolt, Zsolt, Vali.
Bambán vigyorogva kezet fognak, de Vali már kezd feloldódni. Azért látom a szemein az aggodalmat, hogy itt most ketten fogják megdugni. Pedig szerintem nem is az eseménytől félne, talán csak Zsolti nem jön be neki.
- Üljetek le! Te ide, te oda! - mutatok a kanapéra, a nem összeszexelt részre, ahol egymás mellett pont elférnek összesimulva.
- Nem akarsz oda ülni! Pár perce ott még..., persze ha nadrágot akarsz mosni... - igazítom vissza Zsoltit Vali mellé.
Az arcán látom, nem akar mosni. Visszaül.
- Csak azért ugrottam be, mert mondtad, hogy megnézed a PS-t.
- Ja! Ha tudom, megjavítom.
- Igen. De ráér. Itt hagyom, jó?
- Mikorra kell?
- Ma indulok Franciába, szóval ráér!
- Franciába mi is megyünk ma, ugye? - kacsintok Valira, de ez a nagyszájú lány, csak ül ott gyönyörűen és nem vevő a poénra.
- Iszol valamit? Vali? - kérdezem őket - csak hogy megtörjük a feszkót.
Vali itt már dühösen meregette a szemeit és gondolatban az szűrte a fogai között "Ugyan meg nem basztok mind a ketten, akkor inkább kiugrom az ablakon!".
- Nem köszi, megyek, indulnom kell - pattan fel Zsolt.
- Várj kikísérlek!

Egy perc suttogás és kuncogás az ajtóban, majd elengedtem.
Lépek oda Valihoz, aki éppen robbanni készül.
- Te én megöllek bazmeg!
- Miért? - kérdezem és úgy nevetek, a könnyem folyik.
- Azt hittem ketten fogtok megcsinálni, be voltam tojva!
- Az látszott rajtad. De ha akarod visszahívhatom! - és indulok az ajtó felé.
- Meg ne próbáld! - nyúl a karom után.
De én fogom meg az övét és hátrafeszítve csókolom és harapom a száját.
- Elmegyek! - suttogja élvezkedve, a szemei lecsukva.
- Még egyszer? Most már nekem kéne, nem?
- Dugj meg és elmegyek! - még mindig a szemét lehunyva suttogja.
- Rendben, remélem úgy lesz!