Átadni azt, vagy csak egy kis részét is, amit éreztem, átéltem, ami boldoggá tett, amit, ahogy és a...

Pl. zuhogó esőben, a csajomnak reggelit vinni, a Balatonban bohóckodni, gyönyörködni benne ahogy úszik felém, a csillagszemével, mosolyogni, vigyorogni vele, a szépségében gyönyörködni, élvezni, ahogy a képekről visszamosolyog, büszkén mutogatni a haveroknak...

De lássuk időrendben.
Vonatot várok. 
Ahová érkezne, azon a vágányon kigyulladt egy másik. 
Rendben van, hogy a szerelmem ég, na de azért nehogy már átragadjon a szerelvényre is, és ez miatt ne láthassam a csajom.
Vagyis csak talán a fék ragadt be, de mintha vezeték és amper szag lenne. Tököl két kaller, meg valami technikai ember is, pár mókust már átköltöztettek másik kocsiba, de jó, hogy hely jegy is van. 
Mondom, nem lesz jó, lassan a babám gépe ide fog megérkezni, remélem időben fékez a pilóta, mielőtt seggbe telefonálja a füstös kocsit.
Végül egyszer csak elindulnak. Biztos megjavult, vagy kockáztatnak. Ahogy távolodik, bemondja a hangos, "Az első vágányon, a Déli-pályaudvarra induló szerelvény előreláthatólag, 15, percet, késik". Mármint az, ami most indult el. A MÁV élményparknak ez is a része, nem tudod mikor, hova és mivel érkezel, esetleg életben-e.
A bűz lassan kezd oszlani, mire begördül a szerelem vonata.

Leszáll, gyönyörű, mosolyog, figyel, néz, élvezi, hogy ott vagyok, ölel, bámul, boldog. A kis nyári ruhája kiemeli a nőiességét, és persze megint, ugyanolyan unalmasan csodaszép az arca, mint mindig. Imádom. #szivekaszemekhelyénemoji

Jön a Klárizás. Induljunk erre. De ugorjunk be ide vásárolni valamit. 90 féle péksüti és édesség, sütike, kiflike, izéka. Nem tetszik neki, vissza a sorra, ugyanoda, ahol az előbb jöttünk el. Egy másik helyen sima pizza jó lesz.

Megyünk a parkolóba, elsőre nem is találom a kocsit, pedig megjegyeztem, piros 212. Kóválygunk, mint az a bizonyos fos a levegőben. Más is utálja a Kökit?
Meg van a kár, beszállás előtt ölelés. Hosszan. Nincs más rajtunk kívül, ott érzem, végre itt van, együtt vagyunk. Qrva jó lesz ez a pár nap!

Az utazás alatt, alig érek hozzá, vagy ő hozzám, csak néha, de ez nem szándékos, szeretjük mindketten, de valahogy kimaradt. Talán kezdjük megszokni, és elhinni, hogy ez valamennyire állandósul. 2-3-4 hetente randi. Több napos. Azért most mégis furcsa. Visszatekintve, jobb lett volna végig szorítani a kezét, míg leérünk a Balatonra. Legszívesebben felpofoznám magam, mint ahogy őt később, amikor benne voltam. De jó is volt, nem bánta, élvezte. Nem is igazi pofon volt. Még az arca se pirult ki.

Sok autó, dugó, idióták, közepes stressz, szegény vaze hazudozik, mikor érünk oda. 50, nem, 59, 1 óra 20 perc, mégis inkább 46 perc múlva. Valahol a mediánja körül, tényleg ott termünk. Az úton tesó hív, kihangosítva a telefon "Köszönj szépen Klárinak!" kiabálom a mikrofonba. Be van avatva ő is. És persze szív bajok (mármint szerelem, pár kapcsi, nem orvosi értelemben) vannak nála is, azért hív. Megoskodjuk, megmondjuk neki, mit-hogyan, mert mi aztán nagyon prók vagyunk benne. Ja nem.

A hely szép, tiszta, modern, "közös" erkély, papírvékony fal a szomszéddal. Zéró privát szféra. Miután legombolta rólunk a húszezreseket a tulaj és végre ki tudjuk rugdosni, Klári zuhanyozni akar. Strand előtt. Nagy ötlet! Vagy várj! Azér?

Az első dugás, hely foglalós játékba megy. Franciaágy nem jó, hangos és ott a fal, mögötte a néjbö' beszél. Egy szobával odébb a kanapé, rettenetesen kényelmetlen, legyen a fotel. Az is kicsi és alacsony. Vissza kanapé. Ott nyög, élvez, sóhajt, hangoskodik. Az elején, még próbálok párnát tenni a szájára, de hagyjuk már! Had élvezzék a többiek is a sót (show - előadás, műsor, mutatvány "by wiki").
És persze nagyon kurvajó!

Ő már fürdik, én még lihegek, konkrétan halni készülök, vagy ez már az, esetleg épp ellenkezőleg, feltámadás, megszületés? Brainstorming. A gondolatok cikáznak, 2 másodperce még otthoni dolgon, most már az itteni klímán agyalok, pörgök, élvezem. Félálomban, meztelenül, már ernyedten hallom, ahogy elzárja a zuhanyt. Kicsit sajnálom, jó lenne még kómázni.
- Gyere már Tomika! Öltözz, vár a Balaton! Indulás, megyünk a vízbe! - lép ki az ajtón és darálja a szavakat.
Mint egy kisgyerek.

A vízben pont ilyen. Ugri-bugri, a hullámokon sikítva ugrándozó, fröcskölő, mosolygós, kacagós, élettel teli. Ezt is imádom benne!

A parton, egy ügyeletes celeb haknizik. Értsd, nem énekel, nem zenél, nem táncol, csak van. Azért fizetnek neki, hogy ott legyen. Reggeltől estig. Ül, és fogyaszt. A büfé forgalmát emeli, vagy nem is tudom. Fotózkodhatsz vele, és próbálod nem észre venni, hogy neki is nagyon kellemetlen ez az egész. Dehát, a könnyű pénzért szívesen lehajol az ember, még ha szaros is lesz a keze. 

Pár óra lubickolás után, a strandról sétáltunk kifelé, mikor mondta: túl nyálasan írok. Szerinte csak azért, mert ő is olvassa, ezért tiszta szerelmes az egész, ami nem illik Tomihoz.
Mondom fenét neki írom, az nem érdekel, hogy olvassa-e, én ezt érzem, és tudom, hogy néha túl tolom a lávot, de így érzem, és le kell írnom, mert másképp nem tom kezelni. 

Aztán oldalba bök.
- Látod azt a tangás csajt? Na, ha hármasban csináljuk, ilyennel akarom! Az a fenék... hmm.
- O-ké - lihegem, és megint kezdem jól érezni magam.
Míg sétálunk, jól esik bármelyik jó csajra rábökni, hogy az, vagy az, ugye bejönne?

Felderítjük a várost, az utcákon lézengünk. Alapvetően utálom az utcabál szerű kirakodóvásárt és a "bömbölő középszerű zenét húzunk a nyolcvanas évekből" stílust, de vele ez is szórakoztató. Mindent megnézünk, fogjuk egymás kezét, és jó elveszni vele a forgatagban.
A kikötő mellett sétálunk, az egyik hajón a Ramóna felirat, bök rá Klári.
- Na bazmeg! - morgom az orrom alatt.
- A fakanál árusnál is egy Rami és Klári volt egymás mellett, direkt nem szóltam - fűzi hozzá.
Persze kirángat a móló legvégére, fújja a szél a csodálatos haját, és csak állunk és öleljük egymást a habok felett. Azt persze nem írom le, hogy a pecásokat fikázta, míg elsétáltunk mellettük. Csacsik, nem gondolták, hogy pont ott fogunk nyaralni.

Éjszaka megismétlődik a szerelmes egymásba olvadás, de már alig tudom felidézni. Hulla fáradt voltam és az egy pohár bor kiütött. De emlékek nélkül is tudom, állati jó vele a szex. 
"Elmondtam a barátnőmnek, hogy kurvajó szerető vagy!" - közli velem, de mindketten tudjuk, ehhez ketten kellenek. Nekem sem volt soha olyan jó mással, mint vele.
- Imádom a Balaton illatú hajad! - köszönök el tőle az igazi lefekvéskor, ahogy kúszok mellé az ágyra, ahol kiterülve, takaró nélkül, meztelenül alszik a drága.

Hihetetlen, hogy eltűnt a sok közös gondolat, ahogy egész nap beszélgettünk, viccelődtünk, húztuk egymást. "Ezt is megírom, ezt is, ezt is!"  ismételtem, de egyik sincs meg. Csak annyi, hogy mi együtt nagyon jól működünk. Mindenben. Szinte mindenben. Az egész napunk egy felhőtlen úszás volt a mámorban. Sétálgatás, fürdés, evés, kefe, nevetgélés, fürdés, zuhany, minden-minden csak kettőnkről szólt. Így könnyű szerelmesnek lenni!

Amúgy Zsombor van. Az új pali, aki azt hiszi, hozzáférhet a nőmhöz. Pécsi hát. Kell Klárinak unalom űzőnek a hétköznapokra. De csak beszélgetnek.
- De nem dughatsz vele! - közöltem szimplán.
- Az milyen már, hogy neked lehet Rami, de nekem nem lehet Zsombi? És amúgy is, nagyon kicsi az esélye, hogy ilyesmi történne. Gáz a pali.
- Akkor miért fárasztod? És ha akarod, kidobom Ramit!
- Dehogyis! Rami pont jó nekünk. Nem szeretsz bele, amíg nem tudunk találkozni néhányszor megbaszod, de amúgy engem szeretsz és mi vagyunk egymásnak az igazi. Raminkat nem rúghatod ki! Ez pont jó így!- mondja mosolyogva.
Néha nem tudom, örüljek-e az ilyen kijelentéseinek. Technikailag és számszakilag értem, mire gondol, csak még nagyon kezdő vagyok az ilyen őszinteség orkánban.

A szálláson voltunk, tudtam, Zsombi van a fülén 2 perce. Épp telefonált vele, közben mosolyogva sétálgatott, én meg mutogatni kezdtem a szoknyájára, hogy ebben jössz?
Félreértette, és a telefont a fülére fogva a vállával, szépen kibújt a bugyijából, majd elköszönt a palitól.
Már épp kezdtem aggódni, hogy megint dugni kell, mikor hozzám szólt mosolyogva.
- Mehetünk.
Szóval a délutáni sétánkat miniszoknyában, bugyi nélkül prezentálta és élvezte, ahogy a lágy szellő simogatja a punciját.
- Ugye akkor vibrit kapok tőled karácsonyra?
Ez a nő tervez velem! Szexelni akar velem! Hat hónap múlva is! Ez kurva jó! :)

A zene után indulunk, nem nehéz követni, a basszus a parkban pár ezer wattal szórakoztatja a nyaralókat. Aztán az állatias ember tömegben épp elkapott minket az előző két napi rosszul (vagy nem) alvás és egy hülyeségen összekaptunk.
"És volt még egy vitám
Vele a főutca elején"
De olyan ügyesen kezeltük (ő), hogy míg együtt voltunk sok éve, biztos nem öt percig tartott volna a sértettségünket legyőzni.
Tényleg érünk és változunk. Más téren is.

Klári mindig új dolgokat talál ki. Nem rég erről beszélt.
"Néha azt érzem, olyan vagyok mint valami fékevesztett vágtázó ló."
"Hova változtunk még?"
"A mi kapcsolatunkra is igaz. Nem is tudom eldönteni hogy jó vagy nem? Hova fajul, meddig megy? Mi lesz még?"
"Lehet, hogy félnem kéne, de azt tudom, hogy szeretjük egymást és biztos hogy vigyázunk egymásra. Veled azért nem félek új dolgokat kipróbálni."

Ezt közvetlenül az után mondta, hogy szégyenlősen beszámolt róla, a szavakat keresve, szerényen, kissé megbotránkozva, hogy azt álmodta, hárman voltunk Ramival. És Rami nagyon sub volt. És nem alám, hanem ő alá volt rendelve. Nagyon. De a részleteket nem mesélte el.
- Cicuka, az álmainkért nem vagyunk felelősek, és ez nem jelenti azt, hogy ezt akarod is, nyugodj meg!
- De ez nekem jó volt! És lehet, hogy akarnám is! - ellenkezett Klári.
Miután felvettem az állam a padlóról jól megbeszéltük a dolgot.
Később kijelentette: De bárhogy is lesz, ez a pasi az enyém! 
Szóval az övé vagyok, ez már biztos.