az kéne. Majd a végén talán lecserélem.

Mert hogy mégis megvolt. Összejött. De annyira bonyolult és nyűgös volt az út, míg elértük a célt, nem beszélve a hazugság tengerről...

A kiszemelt nap előtti délutánon dőlt el, hogy 90%, hogy összejön a buli. Az nagyon sok. Az már majdnem a "megvolt" kategória.
Mondom, "hívj 4-ig, fél ötkor indulok dugni Ramihoz, és akkor foglalok szállást". Addig keresgéltem. Szebbnél rosszabb szállodákba? A hely majdnem mindegy volt, a legkevesebb utazás és a leghamarabbi találkozás egy órás úton belül, egy száz négyzetkilóméteres körben kb. Nem egyszerű. Ne a nagymamámhoz menjünk vendégségbe, tiszta legyen és ha lehet (lécci-lécci nagyon legyen) egyedül egy egész ház, hogy ne azon kelljen aggódni, mikor kopog át a szomszéd, hogy kúrjunk már halkabban, mert Klári hangjára a környék összes kutyája és csecsemője felébred.

Persze négykor nem hívott. Azért én foglaltam. Rossz napra, rossz szobát. Akkor még telefonálás hegyek, átrakatni. Háromnegyed öt, mikor már épp Raminál kéne szürcsölnöm a teát. Persze, mit mást? Megírom Klárinak, megvan a kéró.

Egy hazugság a kollégáknak (Ramival leszek), egy Raminak (a kollégákkal) és már mehetünk is. 

Másnap vonatról leszáll a nő. Mosolyog és szép. Ennyit tud ebben a pillanatban. Mintha egy kósza "nem erre számítottam" árny futott volna át az arcán, ahogy rám nézett, bár azt mondta semmi ilyesmi, és azóta sem szólta el magát. Talán csak rémeket láttam. Kedves lány. Mintha tegnap... Pedig két hete.

Nem ellenszenves, nem szól be, nem szívat viccelődve, mosolyog, örül, jól érzi magát és beszélget. Tényleg hiányoztam neki!
A kocsiban csendesen beszélgetünk.
- Mégsem mondhattam neki, hogy csak azért jövök, hogy jól megdugjanak! - meséli a szomszéd nénit Klári, én meg lassan kezdem jól érezni magam.
Majd később elhangzott még egy "tényleg szükségem van rá hogy szeress, de most azt is akarom, hogy rendesen megbassz!". Fel tud húzni az ilyenekkel, pedig nem szándékos, egyszerűen őszinte.
Már egy órája utazunk, kezdek felengedni, megfogom a kezét, a tenyerén játszom az ujjaimmal. És... akkor... azta...! Elkezdődik. Ledöbbenek. Sokkol, hogy milyen finom az érintése, milyen tökéletes a tenyere, a rajzolata, a puhasága, a hőmérséklete, az íze. De csak egyáltalán, hogy itt van a kezemben és nem értem. Mi a picsától olvadozok? Mi van velem? A hormonok, a feromonok, vagy az összeakadt auránk, vagy mi a f?
Kibaszottul szerelmes kezdek lenni. Aztán elmúlik pár percre, mikor megérkezünk.

A nyanya már vár minket, kedves, mint egy háromhetes fosókór. 
- A kinti csapot nem használhatják, a fenti zuhany elromlott!
- Elnézést, pardon?
- És a pingpongasztalt fel kell állítani és letakarítani, kétezer forint ha használni akarják!
- Köszönjük, dugni jöttünk, nem sportolni, erre majd a néni is rájön, ha holnap szedi össze a gecis zsepiket az ágy alól - gondolom, de nem mondom.
Úgysem kíváncsi a mondataimra. Eldarálja a házirendet, elveszi a pénzt és elballag a sötét utcán.

Közepesen tré hely, béna megoldásokkal. Bár elvileg itt lakott a család régen, gyerekeket neveltek fel, olyan a berendezés, mintha minden megunt, elromlott, szakadt régi holmit ide hordtak volna a valódi otthonukból: "A telekre jó lesz!". Megjegyzem a kertbe kirakott teás kanna tető nélkül, szódás szifon csap nélkül és krumplinyomó nyél nélkül nem retró feeling, hanem szeméttelep hatású. De az ágy és a háló tiszta és modern. A vörös drapéria, a minták a tapétán igazi kúró-kéró külsőt kölcsönöznek a szobának. Csak a mennyezeti tükör hiányzott és az, hogy leszedjék az egyik falról a nagyi kézzel hímzett falvédőjét: "Hol rendes és tiszta a lak, ott a lélek is fényes, mint a makk" - vagy valami hasonló. Mintha direkt össze nem illő tárgyakat helyeztek volna el a házban és körülötte.
És a panel érzés mégis utol ért. Közös falszomszéd van, ikerház. Egyik oldalon kettő, másikon 3 méterre a szomszéd ház. Az utca túloldalán is nagy a jövés-menés. Két oldalt kisgyerekes család, hogy megtanulják a gyerekek, amikor Klári éjszaka áriázik: "Na látod Balázska, ilyen az, mikor jól levarrják a nénit, nem az amit apád szokott itthon maszatolni minden szombaton!".

Klárim gyors fejszámolást végez.
- Nagyon kevés időt leszünk itt, és mami jön korán (tízkor) reggel, hogy kirakjon minket, szóval a mára tervezett városban csavargást tegyük át holnapra és használjuk ki hogy együtt lehetünk. Mit szólsz?

Mármint megkérdezed a kutyádtól otthon, hogy esetleg kívánja-e elfogyasztani ezt a harmatosra flambírozott borjú hátszínt, vagy esetleg más tervei vannak.
Naná hogy! Meg hát!

A beszélgetéseket is imádom vele. Kicsit vigyázni kell, nehogy túlzásba vigye a gazdaságpolitikaiéskörnyezetvédelmi elméleteit, de ügyesen le tudom már állítani.
Közös zuhany (no szex) és elnyúlik az ágyon mezítelen.

Pont olyan tökéletes, mint emlékeztem. Béna szerepet kezdtem játszani (Pablo a gyógymasszőr, aki vitaminos testápolóval keni a hölgy lábát és persze a hölgy nem érti a nyelvet, tehát lehet disznóságokat mondani néha), és csak gyönyörködtem a nőben. A részeiben, az arcában, a bőrében és az anatómiai felépítésében.
- És majd alaposan meg fogom kúrni kegyed, de ezt úgyse érted, ugye, te ribanc? - valahol itt tartottam szerepem szerint, mire megszólalt.
- Ess ki a szerepből! - kért, mert már túl röhejesnek tartotta Pablót.
A pózok, a hogyanok és a mit hova mikor teszünk dolgok nem is voltak fontosak. Csak az egymásra hangolódás és az, hogy mennyire át tudtuk adni magunkat annak, amit annyira szeretünk. A másik testét, a magunk igényeit, a vágynak, az érzelemtől túl feszített.. Biztosan a pár pohár bor is segített. 
És ahogy hasalt előttem, széthúztam a fenekét és nem tudtam ellenállni neki. Csak faltam és nyaltam a puncija feletti nyílást, olyan élvezettel, mintha ez a tiszta izomgyűrű maga lenne a legfinomabb ... (pályázat: mit kell ide írni?). Ritkán csinálom (Raminál sosem), és úgy imádom! 

Egy röpke pillanatra a hajó kötélzet is előkerült. Mindig ő hozza fel a témát, a vaságy rácsai pont kínálták magukat, így egyértelmű volt, csuklók össze, szorosan és ráhurkolni és csomózni sokszor, hogy el ne menekülhessen a nő. Na mert annyira akarna ugye. 
Aztán persze a kefe után, az egyik csomó csak nem akart lejönni. Béna Tomi lement késért a konyhába.
Itt kellett nagyon vigyázni, nehogy elessek, bevágjam a fejem, majd visszafelé, kezemben a kés, remegnek a lábaim (rohadék rugós matrac kicsinálta a térdeim), mert ha véletlen kinyírom magam, Klárira reggel nyitja rá a nyanya az ajtót, addig szegény össze-vissza vizelte és talán székletelte volna magát, míg én csendesen elvérzek a konyhapadlón. De nem ez volt.

Gyönyörű és arányos ez a nő. A feneke vonala mindig elkápráztat. 
Végre engedte, hogy a csiklóját ízlelgetve repíthessem a csúcsra, aztán a farkamat akarta.
A gyönyörű arcában merültem el (képletesen és valóságosan is) és ahogy a farkam szívta, habzsolta, annyira jól állt neki! Szépek voltak együtt. Nem éreztem úgy, hogy ez nem odavaló, vicces, vagy kizökkent. Egyszerűen annak ott a helye! Többek között. Élvezet volt nézni!
Egyszer csak kivettem a szájából.
- Nyújtsd ki a nyelved!
Megtette. Visszatoltam, és így folytattuk.
De nem engedtem, hogy gyors menetben telespriccelje a torkát, pedig lett volna kedvem hozzá. Dugni akartam!
Elég három póz, de ahogy összeforrtunk, sokkal-sokkal többet jelentett ez nekünk, mint egy sport-tágítás.
Még időben húztam ki és lőttem, céloztam, de már nem volt erőm feltérdelni a feje mellé, pedig most szívesen adtam volna neki bio arc-maszkot. Végül a hajára épp csak egy csepp ment.
- Hívhatlak gecishajútündérnek? Vagy röviden csak "geci"-nek? - kérdeztem kedvesen, de nem rajongott az ötletért.
A többit a melléről pár perccel később én törölgettem le. Még mindig lihegve és nem értve, hogy hogy lehet ilyen jó, és ha a Ramival történteket szexnek hívjuk, akkor ezt mégis mi a f.sznak kéne nevezni? Égszakadás? Földindulás? Szerelem?

Az ezeréves fehérre festett vaságy úgy nyikorgott, attól féltem a környék lomisai bekopognak éjjel, hogy "áz á váságy nem eladó hogyájóisten csumidázza meg magát megestleg rézkábelnem-evan úgy negyven méter ha kisegítene mert a Gazsi kocsija lerobbant és bebikáznánk?".
A nő is nyögött, ahogy kell. A száját szorítottam, de nem azért, hogy ne hallatsszon, hanem mert ezt imádja. 

Mint a másnap reggeli ébresztőt. Két karját a feje felett összeszorítottam, miután kicsit összemaszatoltam a puncit hátulról, az egyik lábammal szétfeszítem a combjait és betolom azt, amire nagyon vágyik, és a felszabaduló kezemet még pont rá tudom szorítani az ajkaira (óh, azok az ajkak!), míg eszeveszett tempóban baszni kezdem.

Aztán később még volt idő egy klasszik misszionáriusra, kissé jobban összefonódva, közben egymás szemébe nézve szerelmeskedni, olyan igazi, szerelmes módon.
Megőrülök ettől a nőtől!
Volt már százszor ilyen hosszú (túlzok) és változatosabb szexben részünk együtt évekkel ezelőtt többször, de mégis úgy éreztem, ez életem egyik legjobb kefélése volt.

Imádom, imádom, imádom! Mit lehet ezen nem érteni?