látom megint.

Egy hete találtuk ki, hogy talán jó lehet ez a hétvége.
Persze ilyenkor az történik, mint amikor rohansz a vonatra, és már csak két utca van hátra és ott lesz az állomás, de tuti elkésed, leszakad a karod a bőröndtől, egy hajléktalant kell átugranod, majd egy rolleres a járdán majdnem elgázol, de csak mész, még egy vízzel teli gödör szépen a járdaszegély mellé bekészítve, hogy ahogy a zebrán lelépsz, süllyedj el bokáig a mocsokban, még egy túl széles vállú pasi, akivel most épp nem akarnál összeakadni a zebrán, nem figyel, csak ordít a telefonba, de te csak mész, az épület után tudod, befordulsz és BUMM, fúj szembe a szél vagy százzal, de legalább az eső is esik, így persze felesleges lenne az ernyő, amúgy sincs három kezed, csak mész előre, mint a sarkkutatók a Delta főcímben és mindent, mindent legyőzünk, hogy együtt lehessünk, amikor beesel az utolsó percben és ki van írva, 50 percet késik.

Ez történt nagyjából, minden nap közbe jött valami, átszerveztük, majd az utolsó nap kiderült, hogy többet is lehettünk volna együtt, és 50 ezerrel kevesebbért (persze no pay back). De mi ez nekünk (jel, mi lenne?)?

Szóval holnap randi, jó lesz, megpróbálok nagyon szerelmesnek lenni belé, és kikérdezem majd, mit kéne ahhoz tennem, hogy olyanokat tudjunk tombolni éjszaka, mint régen és ne a "csak dugjunk már hogy haladjunk" dolog legyen. Jó, azért ez ritka.

Csak azt a hülye erdőnézést ne akarná folyton!
Fákra, meg madarakra elpocsékolni a drága időt, amikor "együtt" is lehetnénk. Úgy!

Aztán ha este fáradtan összeesik, jó esetben eksön után, én meg ha baj van, a plafont nézem, pláne idegen helyen, lehet kiosonok és elkezdem ütni a gépet, élménybeszámóló jelleggel.

Persze azt akkor teszem, ha jó volt, többnyire.