Felhívott "A nő". Így van elmentve a telefonomban. Hogy is hívták? És miért nem face-en ír nekem?
Gondoltam, megint valami bunkoskódást akar lenyomni, ahogy szokta, bár már vagy három hónapja nem beszéltünk. A múltkori "érdekes" szex után. Asszem megírtam.

Szóval ez a lotyó hölgy, nem sokat kertelt. A hallóm után tolni kezdte. Szerintem túl akart esni rajta, talán minden mindegy alapon elhadarta és megállt a válaszra várva a végén. Lehet, hogy csak egy voltam a listáján, ha nem-et mondok, megy tovább.
- Azért hívlak (jól látod, se helló, vagy szevasz bazmeg), mert most lesz a lányom 24. szülinapja, és elég furcsa ajándékot kért (kezdek rosszat sejteni). Tudod én igyekszem mindent megadni neki amit lehet (arra emlékszem, mindent megengedett neki, csak a gázcsapot nem), és bár sokat gondolkoztam rajta, és sokat tépelődtem (mi a picsa ez a szókincs?), de hosszas megbelészés..., hosszas megbeszélés után (ez olvassa b+, besírok! :), arra gondoltam, miért is ne? Végül is felnőtt már (én nem így emlékszem), és ha ezt akarja, így akarja megismerni a testiséget, és hogy milyen az igazi szex, akkor miért ne? Szóval, szeretném, ha egyik nap átjönnél, és lefeküdnél a lányommal (kitaláltam).
- ...
- Ott vagy még?
Ez komolyan azt hitte, hogy egy ilyen kérdésre az ember egy másodperc alatt belövi a választ? Persze, meg hát! Indulok, addig fürödjön meg!
Én az elhangzottakon kattogtam. Mondjam neki, hogy ennek nem ez a módja? Meg kéne, hogy ismerjen egy fiút, az se baj, ha a saját korosztályából és szépen lassan, bénán (a mai fiatalok már nem bénák, tudom, na persze) megismernék egymást, a szerelem érzését, a testüket, új dolgokat satöbbi. Aztán, ha csalódik párszor, vagy csak lusta, akkor ráér holmi kóbor numerákért széttenni a lábát mint az anyja. Feleslegesen koptatnám a szám, "Nem kértem kioktatást, én jobban tudom, hogy kell gyereket nevelni, te kistacskó!", ilyesmit kapnék.
Ami még felmerült bennem, hogy akarom én ezt? A bunkó beszólásokat, az egész mérgező aurát ami körbelengi a lakást, vagy bármit, ahol ők vannak? A szétdobált ruhákat, a sosem feltakarított és rendbe rakott szobákat? Mindezt egy jó közepes valamilyen dugásért? Nem igazán. 
Esetleg nevelés jelleggel? És már mondtam is.
- Tomi!? - megelőzött. Csak ezután jöttem én:
- Szóval! Megtisztelsz, hogy hozzám fordultál (először) a kéréseddel (szépen beszélek, had tanuljon egy kis kultúrát), ...
- De?
Úgy látszik túl sokat várattam az első fél mondatom után. :D
- Viszont, a szüzességével kapcsolatban...
- MÁR NEM SZŰZ (anya mond meg neki, hogy már nem vagyok, nehogy azért ne akarja és velem ne úgy kezdjen, mint egy szűzzel és én azt akarom úgy döngessen meg mint téged - jó, csak elképzeltem :)!
- Szóval csak annyit akartam mondani, hogy át kell gondolnom. A munkahelyemen vagyok és
- Akkor később visszahívlak - közbevág megint.
- ÉS HA HAZAÉRTEM szívesen felhívlak, hogy megbeszéljük a részleteket és hogy feltegyek pár kérdést, persze csak akkor, ha tudunk szépen, nem közbeszólva, nem bunkó szóhasználattal, hanem olyan értelmesen beszélni, mint ahogy az első mondatod hangzott.
- Akkor majd hívj! - és letette.
Nem bírom megunni ezt a suttyót! :D

Amúgy nagyjából körvonalazódtak bennem a "feltételeim" (nagy geci vagyok, kéretem magam :), de ha sürgetnek, nem tudsz jól dönteni. Nem veszünk bitcoint csak azért mert most van rá 5 perc és azonnal, ugorj, utalj, add meg a kártyaszámod, ilyenek. No! Én nem sietek, a punci megvár. Gondolom. Ha nem, nem. Mondjuk egy ideje senkim sincs, most épp nem bánnám, ha kicsit mókázhatnék, pláne, ha úgy, ahogy én szeretem.
És munka alatt is eszembe jutottak dolgok, amit mindenképp el akarok kerülni bunkóéknál.
Tudta, hogy 5-ig dolgozom, szóval ahogy hazaértem, felhívtam. Fél kilenckor. :D
- Szia!
- Na hogy döntöttél?
- Szia, Tomi vagyok!
- Hallak!
- Szia!
- Szia, nem hallasz?
- De, csak vártam, hogy visszaköszönj - nevelés indul. 
Most úgysem szól be. Mondjuk később lehet, hogy megkapom összegyűjtve egy szép "és a k.. anyád"-dal körítve. De addig még sok dolgunk van. 
- Ha szépen tudunk beszélgetni, végig tiszteljük egymást, vele és veled, nem beszél senki sem csúnyán, kivéve a szex alatt, ami ugye megengedhető igény szerint, és ha 
- Rendben akkor.. - megint beleszólt.
- és ha nem szólsz bele a mondókámba, ha szép rendezett környezetben tudjuk megünnepelni a lányod szülinapját, ruhák elpakolva, szoba rendbe rakva, felporszívózva, felmosva, az alap dolgok, amit úgyis megcsinálnál a lányod kedvéért (nem csinálná), akkor nem hiszem, hogy lenne akadálya.
- Oké.
- Köszönöm.
Egy jól bevágott kérem és köszönöm hegyeket tud megmozgatni. Vagy legalábbis jól esik a másiknak. Hátha változik a hozzáállása és nem dühöngve teszi le a telefont.
Szerintem még várja a feltételeket.
- És ha nem nagy kérés, lehetne valami igazán szép ruha a lányodon. Nem miattam, hanem hogy legyen neki egy szép emlék, esetleg később is használhatná a ruhát mással. Én jobban szeretem, ha semmi smink nincs, elég szép arca van így is, mond meg neki. De ezt ti döntitek el, ha ezek közül egyiket sem akarja, engem nem fog zavarni.
Hallgat. Ez rosszul van?
- És még egy dolog, tudnom kéne, mit szeret, mit nem, mi a tabu neki..
- Mindent bevállal!
Az igen. Azt sem tudtam sírjak, vagy nevessek. Szegény lány. Amúgy mi van, ha perverzióim vannak? Mármint a meglévők mellett durvábbak?
- Rendben. Küldd át üzenetben, mikor jó nektek. Esetleg ihatunk egy pezsgőt, hogy oldódjanak a gátlások.
- Mi nem iszunk, nincsenek gátlások. De én is ott leszek és csak gumival dughattok!
Ez hülye! :D
- Erre számítottam. Várom a találkozást. Szia. - jó, kicsit benyaltam a végére, had örüljön.
- Szi..
Eddig jutott. Szerintem túl hamar nyomta a gombot. De legalább el akart köszönni. Félsiker!
Hát ez mekkora! Ezt jól csináltam. Fel is hívom a havert, hogy eldicsekedjek neki. Mekkora geci vagyok! :D

Még jó, hogy a lépcsőházban eszembe jutott a neve. Csak az anyját, hogy a picsába hívják?
- Szia Kati!
- KATA! - na kezdődik, gondoltam. De észrevehetett magán valamit, az anyjára is ránézett, hogy "bocsi, tudom azt mondtad nem bunkózunk", szóval csak lesütötte a szemét.
Végül is a név majdnem stimmelt.
- Mi újság Katka? - húztam ki magam, mert tudtam, ezt a becenevet szereti.
- Semmi. 
Még mindig kicsit szégyenlősen, enyhén feszültnek tűnt. Hogy miért, nem is értem.
Amúgy neki ez semmi? Hogy épp az anyja volt pasijával akarja megdugatni magát a kedves mama orra előtt? Hát, ha ez semmi, el sem tudom képzelni, mi a valami ebben a családban. Vagyis de. El tudom. Voltam itt eleget.
- Nagyon csinos vagy! Jól áll ez a ruha rajtad. Igazi hercegnő vagy benne!
Amikor kimondtam, még tiszta jóindulat volt bennem. Aranyos kislány lett, azért nem olyan, hogy rákívánnék egyből, de próbáltam ösztönözni, hogy elindult a jó úton. Aztán eszembe jutott, hogy ő mindig feketében járt, mert "az a divat" és azt szereti, és a ruhától (szexi tiszta csipke, világoskék anyagból "Na majd megmutatjuk annak a bunkónak, a fasza az égnek fog állni, ha meglát és lehet, hogy már az előszobában meg akar kúrni") valószínűleg heveny hányinger kerülgeti. Nem baj. Akkor most beszóltam neki. Értse, ahogy akarja.
- És az arcod! Csodaszép vagy smink nélkül!
Hazudtam persze, jó pár pattanás volt rajta, de legalább nem úszott a fekete tusban és nem kellett a vakolatot a nyelvemről kaparni később.
Az anyjára pillantva, a vigyorgásából ítélve, egy jól felkészült diáknak tűnt:
"Na, ugye jól megcsináltam? Jól felkészítettem, pont ahogy akartad? Most már megbaszod végre?" gondolhatta.
- Tök jól átrendeztétek, ez sem itt volt ugye? - kísértem be magam a szobába.
Persze, "Örülünk, hogy eljöttél, iszol valamit? Nézd, sütöttem ilyet, kérsz? Gyere, elveszem a kabátod, foglalj helyet, vágok a tortából..!" ilyet várnál? Dehogy! Anyu kezdett besokallni, láttam a szemén, hogy nem sokáig bírja, pedig kimondottan kellemes környezet lett a lakás. Kedvem lett volna körbesétálni benne.
Na jó, essünk neki, gondoltam.
- Kezet mosok és jövök!
Érezze, hogy a doktor, bemosakodik, mielőtt hozzányúl a pácienshez. Bár gondolom, ezt nem figyelmességnek, hanem időhúzásnak vették.
Ha már ott voltam, egy sárgát is elengedtem, ne kelljen valami jó dolgot (na ne túlozzunk) félbehagyni miatta.
Szépen elhúztam az időt, még a végén félreértik, miért maradtam sokáig. Kiléptem.
- Már azt hittem ki is verted! - tért vissza anyuba az egyszerűség, bár inkább a humort értékeltem benne.
Meg is ijedt egy pillanatra, hogy ő most mit mondott, és én most lelépek, de megnyugtattam:
- Ugyan, az dőreség lett volna, két ilyen finom hölgy mellett.
Mintha azt mondtam volna, hogy "Kint esik". Úgy pattant le róluk. Minek is jöttem ide?! Ja, megvan!
- Akkor bemegyünk? - invitáltam őket be a nappaliba a saját lakásukban, mutatva befelé.

Anyu besétált, de Katkát már nem engedtem el magam mellett. Elkaptam, finoman megmarkoltam az állát és csókolni kezdtem a száját. Szerencsére nyitotta, szóval ez már nem az első neki. A nyelve finom volt, pár másodperc múlva mozgatta is, de amikor lágyan harapdálni kezdtem az ajkát, és a nyelvemmel körbetáncoltam a fogait és a nyelvét, kezdett lelassulni a lány. A karomon is éreztem, hogy túlságosan belazul, meg kellett tartanom a másik kezemmel a fenekét, nehogy elessen. A karjait lelógatva, szeme csukva és csak élvezte, hogy a szájában kotorászok.
Egy puszival zártam le a bemelegítést és rá mosolyogtam.
- Szia! - suttogtam neki.
- Szia - mosolygott vissza, de hang alig jött ki a torkán.
Anyu már a kanapén ült és minket bámult, lábai felhúzva, a szoknyája alól kukucskált ki a fazonra vágott punci, bugyi sehol. Meg sem lepődtem. Azért enyhén kínos volt. Valahol, mert ebben a lakásban tök normálisnak tűnt. Nincs itt semmi elítélendő. Anyuka vigyáz a lányára, és közben szórakozik is. Mondjuk nem ismerek más családot, ahol ez elfogadható lenne. Mindegy.
- Nem zuhanyoztok le? - kérdezte félve a kedves mama.
- Dehogynem, jössz? - kérdezem Katkát.
- Aha - és indul előre a kezével fogja az enyém és húz magával.
Még visszapillantok anyura, aki a kanapén ül és int. Ez azt jelenti: "Nem megyek, menjetek nyugodtan". Na, mi ez a túlzott bizalom? És ha a kádban rontom meg a lánykát? Hát nem sokon múlt.
Miután végigszappanoztuk egymást, az öblítéssel kezdődött a tipi-tapi, simi-simi, a kezemet konkrétan a lány tolta bele a puncijába. Ha nem vigyázok meg is dugatja magát. Le is kellett állítanom. Bevallom, nem volt könnyű, mert én is akartam volna, olyan kis egyszerűen finom és lelkes volt.
- Héj, a gumi! Emlékszel? Csak azzal szabad!
És attól is féltem, mi van ha anyu benyit: "Na mi a fasz van?".
Így is biztos voltam benne, hogy ott kagylózik az ajtó mögött.
És nyertem. Mire visszamentünk, már nem ott ült, ahol az előbb, egy egész picit arrébb, és valahogy idegesebbnek tűnt.
Lefektettem az ágyra a lányt, a fejünk anyutól egy méterre volt. Simogatni kezdtem a majdnem hibátlan bőrét. Aztán óvszerért nyúltam és a kezébe adtam. Igen, még a gumi használatot is nekem kellett megtanítanom neki. Nem tudta hogy kell felhúzni, és főleg, hogy mikor (!). És azt is el kellett mondanom, hogy nem használunk újra gumit. Nem is megy fel, meg amúgy is, ki tudja mi van benne. Azért persze kapott a szájába is belőlem, mert az is nagyon érdekelte, hogy milyen az íze. Most már tudja.

És egészen finom puncija volt. Először féltem, hogy béna lesz, vagy csak mint egy darab fa, de egy kis rábeszélésre egészen aktívvá és érdeklődővé vált. Nem mondom, mikor a harmadik orgazmusra hajtottam, közben az anyját néztem, ahogy masztizik mellettünk. Ja igen, mert addig bírt magával. Nagyon szenvedett, de kimenni nem akart és végül elővette a jobb kezét. Még mindig jó nő. Mármint külsőleg. Agyilag meg... hagyjuk.
A kis csaj még mosolygott is, sőt, nevetett is kefe közben, ha olyan volt a helyzet, boldog volt és vidám. Szívesen és egészen jól csókolt. Nem esett messze az alma.

Mindent beleadtam, ügyes voltam, figyelmes és érzéki. Olyan dolgokat mutattam, amire szerintem anyu is rácsodálkozott. Mikor elaludt a lány (igen, kicsit elfáradhatott a sok élvezéstől, pedig csak délután 4 volt), anyu (hogy is hívják?) hozzám bújt és szépen elkezdett oboázni. Szegény ördög, gondoltam lesz dolga bőven. Hagytam kicsit, had játsszon, de aztán hanyatt fektettem és jól kinyaltam. Nem zavarta, hogy felébreszti a kis csajt, sikított, ahogy mindig szokott. A végén kicsit kúrogattam is, de annyira kivoltam, hogy nem hogy közeledtem az élvezés felé, inkább elkezdett konyulni a pisztoly a fáradtságtól. Azért búcsúzóul még három ujjamat megkapta, újra elment. Aztán mielőtt ő is elaludt, még kijött belőle egy "Szeretlek Tomi!".
Lófaszt. Tudjuk, hogy nem. Ezt dugás közben szokta mondani, csak most elfelejtette. 

Aztán kiosontam kis idő múlva, mikor mindenki hortyogott. Kifelé csak benéztem a hűtőbe. Torta sehol. De egy pezsgő ott várt rám - ők úgysem isznak. Elvettem, a helyére tettem egy "Boldog születésnapot! Köszönöm!" cetlit és leléptem az üveggel. Otthon vettem észre, hogy száraz. Franc. Ezt ott hagyhattam volna Julcsinak, hogy dugja fel magának. Azt mondta, szereti az üvegetanuniba játékot.
Na megvan, Julcsi, így hívták!