De ki nem? Bírom ezt a nőt, jó olvasni.
Annyira figyelek, hol jön ki belőle a bunkó, vagy a hisztis emancipunci, de nem, sehol nem tudom elkapni. Jól csinálja. Pont a megfelelő szinten egyensúlyoz. Ügyes!

Szerda van, de nekem már elkezdődött a hétvége. Vagyis a szervezése. Vagyis, így fejben a "mit is kell és kinek venni/vinni/kimosni/elpakolni mert mit is fogunk inni/használni/játszani/összekenni...", érthető ugye? Szóval nekem most a szerda már kis péntek. Az meg ugye..

Csak kissé nyűgös a logisztika.  Az egyik ezt a csokit, a másik azt a kekszet szereti, alkoholban is más az ízlésük, egyiknek az egyik, másiknak bármelyik más boltban lehet venni a holmit. Ezért én vagyok az, aki a fél várost átautózza egy Rum kokos-ért, vagy egy Choko Banana-ért (nem félre érteni :). De élvezem, mert mint mondtam, ezáltal, nekem előbb indul az élvezet. Jó készülni már pár nappal korábban, így olyan mintha kicsit már elkezdődött volna a party.
És nem csak a szex. A minden más is, ami vele jár.

Szóval cuccok összeszedve, három szatyorban keverednek. Egyik szatyor hátul Apámé, mert neki virágmag kellett ("Tudod az ami kék zacskóban van, nem a piros csíkos, mer' az szar!", "De Apa, milyen virág?") és tíz percig a csomagtérbe hasalva pakolok, szortírozok. Picsának kombi, szanaszét gurult minden.
Egy zacsi Ramié, és a golyók Klárinak (ez talán félreérthető volt, pedig én sosem...).
Aztán szesz pakolászás, képességek, ízvilág és prüdéria (na az nem nagyon van) szerint.

A lakásban eldugdosni, Rami jön holnap, nem láthatja, hogy utána, mikor a másik légyottra megyek (csak azért írom így, hogy mikor Klári olvassa ne akadjon ki a vulgaritásomon) a baszombaton az az alkohol már nem az övé.
Persze Klári cuccait gondosabban válogatom.

Pláne most, hogy rezeg a léc. Eléggé ráparáztam, hogy idegen pasit akar leakasztani. Jobb volt az öreg neki, nekem. Mellette simán toszogathattam, és lehettem bele fülig szerelmes. Mondjuk az még mindig tart.

Nem sokára beszélünk, egyeztetünk, elmondja milyen hímeket talált, vagy csak azért hív, mert megunta, hogy nyomulok és írom az üziket veszetten. Naná. Mindent megteszek. Nagyon nem akarom elveszíteni.

Utána Rami speach. Most így alakult. Más a dinamika, ha vele beszélek, nem meredezek folyton és alsót sem kell cserélnem, mert átázik.

Mikor ilyen szépen tudom kezelni a dolgokat, arra gondolok, egy harmadik is menne. Persze csak ha Klári is beleegyezne. Amúgy nem vágyom még egy valakire. Ha láthatom tündérkét két hetente kábé, az nekem jó, bár nem bőven elég.

Hiányzik ez a nő.

Azt találtam ki, lefényképezem valami szexi pózban, arc nélkül, és ha ő is beleegyezik, ő lesz a lezárt képernyő a  telefonomon. Így Rami sem nyomkodja olyan buzgón, ha meg kérdezi, megmondom, csak egy haver küldte, valami random netes csaj.
Marha nagy ötlet! Pont mintha 12 éves lennék. Dehát, ha feláll, akkor a keringés leáll. Legalábbis az agyban.

Mesélik.

Megint telefonáltunk.

Hallom, hogy nem beszélhet, nincs egyedül, de közli, eltette már a rózsaszín párducot, vagyis a semmi szexi "ruhát". És minden szóviccet elkap, sőt, ő ugrik a félreérthető szavakra és közli sejtelmesen: "Ne oda rakd be, hanem majd, tudod..".
- És még mondanék valamit, de nem lehet.
- Hogy imádsz, kívánsz és már nagyon szeretnéd, hogy jó alaposan...?
- Valami ilyesmi - közli kedvesen.

Aztán mikor felemlegettem egy régi randinkat, ahol valami szuper zene szólt, míg mi tettük azt, amiért találkoztunk, rám szánja az időt és együtt keressük melyik lehetett az. Megvan, hallgatni kezdem és igen, beindulok kicsit tőle, látom Klárit, ahogy éppen... mindenfélét látok.
- De ezt ne ám Ramival hallgassátok!
- Nem fogjuk, majd beteszem a kocsiba.
- Ne azt és ne a kocsiba! - akkor mondta.

Megzabálom, imádom, boldog vagyok.
Már csak kettőt kell aludni. Mondjuk azt Raminál, de valahogy kibírom.