Kissé demotivál, hogy bizonyos meg nem határozott dolgok miatt persona non grata lettem az oldalon, ahogy egy kedves admin megírta. Mert hogy ennyire rettenetes és erkölcstelen lenne, amiről írok? Komolyan, én vagyok a legalja idefent?
Mindegy, túlélem.

Csak így ugye, kedvem sem volt nagyon...
Pedig annyira sok minden történt "A" randin! Pont ezért nem tudtam leírni. Olyan tökéletes volt. Amúgy két hete történt, csak hát az időzónák miatti csúszás... Hülyéskedek.

Annyira rá voltam izgulva, hogy már az események előtt közvetlenül kezdtem írni ezt. Így:

- A második vágányon vonat halad át, a vágány mellett kérem vigyázzanak - ismétli a hang (talán Magdi? Utána kéne néznem).
A vasút mellett a parkolóban várom a nőt. Kocsik közé beszorítva, ütöm a gépet, nyomom a gombot. 

Két napja írtam neki titkos üzenetet, majd tiltottam, de most visszanézve felesleges volt. Eszébe se jutott válaszolni, pedig tudott volna, de elfoglalt volt. Ez nem sértettség, ez tény. Nem zavar. Néha talán túl rugalmas vagyok az ilyen dolgokban, persze ha beígérik az embernek, hogy a szerelmével lehet két napig, a tilosban, titokban és csak rá tud gondolni, akkor biztos megengedhető. Vagy nem.

Már annyiszor jutott eszembe, konkrétan sportot űztem abból, hogy minél többször képzeljem őt oda. Mikor Ramival koccintottunk, én fejben Klárira emeltem poharam. Mikor Rami azt mondta, "senkivel sem ilyen jó a szex", csak Klárival, fűztem hozzá fejben. 
Gyerekes tudom, de jól esett az elején. Aztán már rongált. Inkább abbahagytam. 
Annyira rá voltam kattanva a nőre, hogy Rami mellett elaludni se tudtam. Csak pörögtem azon, hogy hogy fogok találkozni Klárival, milyen szép lesz és egyáltalán. 
- Ezzel most már le kell állnom! - utasítottam magam, mert éreztem hogy ez nem vezet sehova.

Szóval a nőt várom. Hatszor hívtam az elmúlt egy órában, végül felvette.  Elsorolta hol van, mit csinál és hogy még egy darabig nem jön, majd a harminc másodperces monológ után megkérdezte: "Ott vagy, halló!?".
- Szervusz drágám, persze hogy itt vagyok én mindjárt oda érek a helyre.
- Ja hogy te már ott vagy? Bocsi. Nem sokára megyek én is.
Mert hozzák, vagy a busz, vagy mit tudom én. Csak várom a sorsom. Tökre meg kéne sértődnöm, mert én rohanok, több órát vezetek, ő meg nem hogy nem vár rám, de még késni is fog, mert csak. Más dolga van.
Meg kéne sértődnöm, de nem megy. Próbálok nem figyelni ezekre. Mindig erről szólt a kapcsolatunk, sokszor éreztem, hogy én nem vagyok neki annyira fontos, de sosem zavart igazán. Mindig, minden együtt töltött percét élvezem a közös időnek.

Rami persze megint sejt valamit. Félre érthető utalásokat tesz, vagy hisz nekem, vagy nem, hogy nem érek rá és hűséges vagyok, de hát ez van. 
Tegnap láttam valahol: "A hazugság lifttel megy, az igazság lépcsőn érkezik". Szóval előbb-utóbb lebukás lesz. Ha nem lépek le addig. De miért tenném? Mindegy, a lényeg: mindjárt foghatom Klári kezét!

Eddig jutottam a kocsiban ülve. Aztán a közeli csirke telepről áramló szarszag elkergetett onnan, inkább beautóztam a faluba és gondoltam bevásárolok kaját, amit ugyan Klárival szoktunk - imádom, ahogy hülyeségeket beszél a boltban - , de most ezzel is időt nyerek. Aztán csalódnom kellett, mert rájöttem, hogy mennyire kiszámíthatatlan és hogy most épp édesre, vagy sósra vágyik, kenyér, zöldség...? Ah, hagytam, ki is jöttem, hogy aztán két órát várakozhassak az árnyékban. Kicsit sem voltam ingerült és csalódott.

Végül csak megjött. Sétált felém a napsütésben, puszi, "foghatom a táskád?" és a kocsi mellett, miután már bepakoltunk és szabaddá váltak a kezeink, a nyakát gyengéden megszorítva fordítom magamhoz a fejét egy hosszú csókra.
Eskü, semmi szándékosság, de simán szétfolyt a nő.
- Nem hiszem el! - mondja még lehúnyt szemmel, a nap felé fordítva az arcát, pont úgy hagyva, ahogy csókoltam.
- Mit?
- Ennyi elég és kész vagyok! Kérek még ilyet! - követeli élvetegen.
Az ajkait, a nyakát és a tarkóját harapdaálom finoman, érzékien, ezt szereti. És engem is beindít.

Már a kocsiban ülünk, indítok, akkor nézek a szemébe és leb.szom.
- Nem igaz, hogy megint fiatalabb vagy, mint amikor legutóbb láttalak! Nem ér húsz évesnek kinézni! - veszekszem vele.
- Mi? - csak mosolyog a csaj és imád. 
Tudom, érzem.

Úszunk a lávban.

Utálom az ilyet, de mégis ki kell próbálnom: folyt köv...