Felhívott, hogy ennyi volt. Kész, vége.
Nem magyarázkodott, hogy miért, meglátott-e, vagy bizonytékot talált, semmi. Csak viszlát.
- Hát, ha így gondolod, rendben, elfogadom - makogtam a telefonba, tettetett csalódottsággal, de valójában örülni kezdtem, ez az, igen, végre!

Örültem, hogy vége a hazugság tengernek, és hogy most már tudok száz százalékban koncentrálni a szerelemre, és bár jó - csak jó - volt vele legutóbb is, szinte mindenben megértjük egymást, akkor is, ez egy megnyugvást jelent. 
És persze a szabadság érzés mellé kis keserűség is, hogy újra kint a húspiacon. Újra keresni, próbálkozni, elutasítást túlélni, a tizediket is, béna randikba belekezdeni, mire talán, egyszer, valaki olyan összejön, aki...

De minek is kéne olyan? Olyan fullos, mindenben is jó valaki, mikor Klárival továbbra is úgy vagyunk, hogy találkozunk néha, jó együtt, és majd, ha úgy alakul, mindörökkön örökké, holtomiglan, holtáiglan.

Ja, ő így reagált rá.
- De csacsi vagy Tomikám! Nem tudod mi kell a nőnek? Azt kellett volna mondani, hogy "De ne menj el, minden rendbe jön, és csak téged, és olyan jók vagyunk együtt, kérlek...", meg ilyenek.
Le kellett hűtenem a nőm.
- Fenét! Amúgy is akartam, hogy vége legyen már, mert nyűg volt minden dupla szervezés, meg ne lásson, meg ne tudja, és a minimális para, meg hogy mindig ott volt a fejemben és nem tudtam átadni magam Neked. Megnyugodtam. Jobb így. Szívességet tett nekem.

Ezután sokat beszélgettünk. Klári napközben többször felhív, mintha ezen múlt volna, hogy nem oszt meg velem dolgokat. Most legalább de. Bármikor.
És sokat beszélgetünk és kezd átalakulni a kapcsolatunk. Mindketten érezzük, és ki is mondtuk.

Kicsit félelmetes, hogy a nagy szabadságban, szinte fakóbb lesz az ember kapcsolata. Nincs a titkolózás, nincs az a plusz izgalom. Kevesebb az adrenalin.
Ilyet ki mert ejteni a száján. 
- Tegnap felhívtalak volna, csak hogy beszéljek a semmiről, ahogy te mondod - ez tényleg olvas engem -, de arra jutottam, hogy most nem akarom. Nem éreztem kedvet hozzá. Nem töltött volna. Reggel, mikor írtad, hogy "Akkor szeretsz? :) ", azért válaszoltam, hogy "most épp letörne a nyelvem/ujjam, ha kimondanám".

Ki is akadtam rajta rendesen. De ez mellett meg, tervezzük a következő együttlétet, a holnapot, és még némi szorosabb-lazább kapcsolat lehetősége is felmerült. 
De hogy nem sikítva az örömtől rohan hozzám, és még mindig nem rúgja ki Zsombit, mert hát azt normálisan kell csinálni, de tényleg gáz a pali, de már szinte veszélyes, meg ilyenek.
És persze a sok-sok agyalás és beszélgetés közben kiderült, hogy valszeg neki is lesz másik pasija, és nekem is másik nőm. Közben. Mármint mellette.
Bár én szívesen hagynám a csába ezt a párhuzamos dolgot, de amikor a két, néha három hetes találkozás is legtöbbször összehozhatatlan neki, akkor nincs más választásom. És talán neki se.

Siralmas? Az. De ebben a felemás helyzetben kurva jókat szórakozunk így is meg úgy is. Eddig legalábbis így volt.