hogy nem fenékig, de még csak nem is térdig van az a tejjel-mézzel folyó, hanem hogy nyakig, és ezt mindennek lehet nevezni, csak épp tejnek, pláne nem méznek hívni, a szaga sem olyan, az ízét el se merem képzelni ennek a barna trutymónak.

Mert szerelem ide, szerelem oda, Klári csak kibökte.
Tomi készül (figyeled, egyes szám harmadik, távol tartom magamtól, nem én vagyok, nem én lettem megszopatva), jön a nő, meg a nénikéje - nem, de most tényleg, az idős néni, szeretjük, mert jó fej, valószínűleg ő is ilyen kefélőgép lehetett vagy 40 éve, de már nyolcvan és festeget, meg alszik, meg sztorizgat - a kis, lomtárnak használt szoba kiganyézva, vállalható ágy letéve, Tomi súrol egy hete, hogy jaj de jó lesz, mire is...

Boltban vásárlás. Klári kedvencét. Meg egy biz-baszt, meg innivaló (értsd, alkohol, hogy üssön), a néni a Limoncello-t szereti (pfuj), kaja, női tusfürdő (Old Spice nem jó ám, attól lerohad a nők selymes más anyagból - bársony - lévő bőre), a kasszánál Tomi néz, hogy ez most a dátum, vagy a nyugta sorszám, nem bazmeg, az tényleg a végösszeg.

Még a terembe is lementem. Csak egy felirat kellett volna a pólómra "FASZ", hogy mindenki tudja.

És most itt ül a fotelban, és kissé átverve érzi magát.
Klári az előbb mondta a fülére.
- Ne már Tomika! A te hibád! Miért kellett neked kidobnod Ramit (megjegyzem ő lépett le), most neked is lenne, meg nekem is! És akkor nem lenne gond.
Értsd, bűntudat, amit próbálok kelteni benne, mert hát mindennek is van határa!
- Mégis, mit kéne csinálnom? Nagyobb pöcst növesszek, hogy kidobd Zsombit? - kérdezem elkeseredetten.
- Nem - válaszol kacagva - az pont méretes, az a felső határ. Ne csináld már!

Gyanús volt nekem, hogy megint nem keresett napokig. De mondom, baromi sok dolga van, mint mindig. Úgyis jön, minek zaklassam. A múltkor is némi haragot éreztem rajta, mikor meggyanúsítottam, hogy Zsombival múlatja az időt. Nem dehogy! Áááá, dehogy!
Hát most de!
Randizni volt vele, nem csak telefonáltak. Rám nincs ideje, arra de igen, pedig "az (ő) de gáz, meg már fel akar vinni magához, de azt biztos nem engedem", én meg már annyi "biztos", "tuti", "semmiképp" szavakat hallottam a szájából, amik mégse úgy lettek, hogy már nem tud átverni, mint magát.
És persze a néni is tud Zsombiról.
- Egy hetet nem bírtál ki? Most a kezed se foghatom meg, meg se csókolhatlak! Bár a néni biztos megértené. Ismer régről - mondom neki bizakodva.
- Nem-nem-nem! Max egy puszi. Nehogy már nagyobb kurvának tartsa az unokahúgát, mint amekkora.

Hát éjjel, majd teszek róla, hogy csak tartsa! Csak el kell kezdenem, akár csendben is, és Klári úgyis kiugrasztja még a kriptából is a holtakat, nem hogy a kissé fiatalabb nénit az ajtó mögül az ágyból.
Igazából imádom a vénasszonyt. Marha jó humora van. Átmenet a nagyi és a nagyszájú szomszédasszony között. Csak az, hogy negyven kiló nem áll jól neki. Azért is hozta fel Pestre ez a       Klárim, mert orvoshoz mennek. Én meg jó fej leszek, kocsikáztatom a vén szatyrot (amúgy tényleg bírom).
- Nagyon korán kell kelnünk, úgyhogy nem lesz semmi éjjel! - hiteget Klári.
- Persze, tudom-tudom - nyugtatom meg.
Tudom, hogy Klári szavában és ígéreteiben mindig meg lehet bízni.

Most csak az indulat beszél belőlem. Pedig imádom.
Csak hát, úgy néz ki, lassan el kell engednem. Má' megint kell keresnem valakit. Így indult Rami is, aztán mi lett belőle?

Ja, igaz, lusta vagyok. Nem akarom elölről kezdeni, megint mással. Kis kézfogás, ismerkedés, béna az ágyban, vagy jó, vagy egyáltalán el jutunk-e odáig? 
Mikor ez a csaj annyira tökéletes!

De baszki, tanulok én belőle. Nekem nem jár a tökéletes. Oké, akkor virítsunk "valakit".
Rájöttem, hogy nem jó a fasz túloldalán lenni.

Most bezzeg lájkolja az utolsó béna képet amit küldtem, gyorsan, menti ami menthető.
Na tudod hova dugd azt a hüvelykujjad?!