Csak valamit, egy dolgot, hadd találjak benne vonzónak! Ne kelljen már megint csalódnom, megbánnom, hogy miért dugom őt is. Egy középszerű szexért kár a gőzért, kár ennyi melót beletenni.

Igen, most a kisfiút védem, aki bennem van. Aki a szép, tökéletes alakú, mosolygós, hibátlan bőrű, pont megfelelően körülölelő, mindenre képes, hibátlan száj és kézmunkával rendelkező nőre vágyik.
Persze, lejjebb tettem a lécet, de legalább valami apróság, valami pici dolog hadd legyen! Nagyon szeretném!

Na igen, ha az ember szerelmes, akkor a lila (fos)ködön keresztül szebbnek lát mindent. Ez most nem játszik, meg amúgy is, a szerelemhez is kell egy fajta csodálat, varázslat, fogászat. Ja, az nem.

Szóval lehet?
Tökéletes sima bőr? Na? Ez nem nagy kérés!
És persze vidámság, kedves, mosolygós, vagy nagyon odakoncentrálós "mindent is akarok" nő, aki  úgy dug, mintha az élete múlna rajta. Az se baj, ha elélvez. Aztán majd én is. Az már legyen az én gondom.

Na?

Lehet?

Szervezem a kérót, hogy Vivikét alaposan a magamévá tehessem.

Utazás, mikor, hol, ki-mikor ér rá, Raminak mit hazudjak (mindent, is), írnom kell a palinak, hogy lécci, had tuszkoljak már a zsebedbe egy lavor pénzt két óráért, és persze cicukának is rá kell bólintania - nem, még nem rám, és igen, ezt a poént sosem hagyom ki. :)

Elképzelem, hogy találkozunk, mosolygunk, megölelem, puszi, csók, és tuti, hogy még beszélgetésre is lesz idő, ha mást nem akkor: ah, oh, még, uh, nyomjad, még, oda ne! Ilyenek.  Jó lesz!
Írok is kúró kéró tulajdonosának.

Gépelek veszettül: Kedves...
Mikor a tévéből kiordít az énekes:

"Új kaland felé áhitoznál de minek?
Ott is csak fájdalmat okoznál te direkt"

Ez mi? Véletlen? Ha hinnék a jelekben, most elgondolkoznék. Meg is nézem a horoszkópom gyorsan.
Dehogy nézem, hagyjál már! :D

Inkább nyomom a gombot és írom a blogot (ez véletlen rímel, ennyire nem süllyednék le ;).

Nem rég beszéltem Klárival. 
- Na mesélj a csajaidról!
- Mit meséljek? Nincs mit.
- Na de légyszi. Hogy álltok? Megdugtad már valamelyiket?
Végül elszavaltam neki szépen, sorban, fél monoton robot hangon, hogy is állok.
Ramival tök jó, de tényleg. Nagyon jól szórakozunk. Felnéz rám (ja, mondtam, nem normális), meg úgy nagyon meg van elégedve a kapcsinkkal (ő mondja így), és én is jól érzem magam benne, de... a szokásos. És a többi nő? Beszélgetünk, egyikkel ez a baj, a másikkal az, de a maga nemében mindegyik marha jó, Vivit talán a héten kantározom meg, de azért ketteskét (vagy hármaskánt, már nem is tudom) is megkóstolnám szívesen. Ő olyan entellektuell, de azért folyton kibújik a szög a zsákból, hogy ő sem szalvétával fogja meg a faszt. Az meg, mi tagadás, imponál nekem. Kis szépség hiba, hogy mindegyik a Holdon lakik kábé, az egyik még azon is túl, ahol a kurta farkú malac kúr....
És ahogy hallgattam magam, rájöttem, hogy mennyire sajnálnivaló és nyamvadt helyzetben vagyok. Kapálózok, de mindig van egy de, és nyavajgok csak mint egy hisztis kölyök, ahelyett, hogy rendesen végigb.nám fél Magyarországot. Vagyis nem, ahelyett, hogy megállapodnék egy fél normális kapcsolatban. Tényleg! A négy félig normi az mennyi? 9 és 3/4-ed? Matekból nem voltam jó, de a "majd számolunk" dolgot mindig értettem, ha apám mondta, olyankor kellett nyúlcipőt húzni.
Hol is tartottam?
Ja. Nyavajogtam, hogy zsákutca, már-már megsajnáltam magam, de nem mert punciért sír a szám, hanem mert nyomorult (ezt a szót kerestem az előbb is) vagyok.
Aztán letettük, és még maradt a rossz szájíz. Írtam neki.
- Sajnálom, hogy csalódtál bennem, megint.
- Nem. Csak féltelek hogy csalódsz megint.

Kedves nem? Aranyos ez a csaj tudtam! :D
De csak nem akarta kimondani, hogy "Figyelj csak, pont beakaszthatná nekem valaki, és akkor megúsznád az egész nyűglődést!".
Úgyhogy levontam a konklúziót, és úgy döntöttem, végigviszem a projekteket. Egyiket-másikat biztosan. És hogy mit jelent a vége, az majd időközben eldől.

Kábé úgy ennyi, azt hiszem.

Ja, és akciós a narancs a lidiben. De whiskeyvel nem jó, ki van próbálva. Pfuj.

Ramival annyira jó, hogy lassan nagyítóval kell keresnem, miért is nem akarom.

Ja nem. Két-három dolog negatívum van csak, de ezek gerjesztenek még jó pár problémát.
Hasonlatot keresek.
Mint amikor megvennéd álmaid autóját. Gyors, szép, olcsó, kényelmes és mindenki a nyálát csorgatja ha látja. Éppen csak rozsdásodik, picit köhög a motor, úgy mondják "törődős", és rájössz, hogy a következő évben még egyszer rá kell költeni az árát, és az elkövetkezőkben is. Akkor ugye dilemma van. Már mentél vele pár próba kört, és közben persze állt a cerka, míg vigyorogva fánkokat rajzoltál az aszfaltra, de tudod, hogy ha ebbe beleugrasz, a következő hónapokban nem lesz új ruha, tévé, új bútor, de még talán kaja se nagyon. Inkább nem.
Pedig kurva jó benne lenni!

Na ilyen Rami. Kivéve, hogy nem gyors, nem szép, mondjuk kényelmes és köhögni is szokott (megfázott), és bár jó benne lenni, de hogy hónapokon át ezzel menni a tescoba... Nem tudom. Inkább nem.

Ez úgy merült fel bennem, hogy ma reggel rosszul éreztem magam. Minek hajtok még két (3?) másik lányt, miért szervezek Vivivel is randit? Szinte lelkiismeret furdalásom volt (új szó, ma találtam a szótárban a lelkisegély és a lélekdonor között). Nem csak az effort, amit belefektet az ember, hanem az a csalódás magammal szemben újra, hogy na, megint elbuktam kicsit. És lám megérte?
Mondjuk erre még nem tom a választ. Klári mindig. De akkor is. 

Néha úgy érzem, jó lenne egy tabula rasa. Ja tudom, ahhoz újra kell születni. Vagyis előtte feldobni a bakancsot. Ilyet meg nem tervezek.

És akkor bumm, a haver elkezdte írogatni nekem, hogyan toszigálja az egyik és a másik szeretőjét az asszony mellett.
Nem, nem irigységet éreztem. Hanem hogy, de tényleg, "ezek" tartanak fiatalon, karban és épen minket, testileg, szellemileg.
Persze az is lehet, hogy annyira vegetatív növény vagyok, hogy nem jut eszembe más hobbi az íráson és a dugáson kívül.
Benne van ez is. Nem tagadom.

Maestro, Musik!

Érdekes, hogy mennyire meg tud változni egy dal hangulata, ha mással, vagy jó pár hónappal később hallgatom. 
"A szakítós" zenékkel még akkor spanoltam magam, mikor Kláritól búcsúztam. Így könnyebb volt elengedni. Persze így hozzá kapcsolódott ahhoz a lányhoz is ez a dal folyam, akivel pótoltam a hiányt.
Ezért aztán, mikor az új kapcsinak vége lett, rosszul esett, talán a csalódásra emlékeztetett az a sok szám, amit azelőtt ordítva tudtam énekelni.

Majd jó sokára, jött Rami.

Mellette újra szívesen hallgatom azokat a nótákat, már szinte eszembe se jut, hogy miért volt beakadva az a tíz dal a lejátszás listámba és mentek újra és újra.
Már nincsenek hatással rám. Csak mint egy jó szám (a hármas például egy jó szám, csak mondom :).

Aztán múlt az idő és a nagy Ramis időszakba valahogy bele-bele cseppent Klári újra. És akkor jött egy újabb dal.
Aztakurva! Na az földhöz vágott. Az annyira Kláriról és rólam szólt, hogy majdnem elkezdett csorogni a könnyem, mikor először hallottam.

És persze, mikor elküldtem neki, Klári is oda volt tőle.
- Ez nagyon mi vagyunk! - írta vissza.

Most ott tartok, ha Raminál megszólal ez a dal, el kell kapcsolnom, vagy elfordulnom, elmenekülni, nehogy már az én kis Klárikám és közém beférkőzzön Rami.
Akivel mondtam már milyen jó mostanában? Egészen élvezetes. Nem csak a szex.

Kiváncsi vagyok, mi lesz a következő zene, ami majd ilyen hatással lesz rám. Mi lesz a dalunk Vivivel, vagy bárkivel (nem akárkivel), aki ez után jön.
Erre is mennyire igaz a következő kijelentés.

Van másik!

Azért érdekes, hogy ahogy egyik kapcsolat záródni látszik, mennyire kezdek kapaszkodni a másikba.
Láttam már ilyet, nőknél, csak néha későn vettem észre. És akkor a rossz oldalon álltam. 

De most nagyon el kezdtem kepeszteni Viviért. Egyre jobban tetszik. Nagyon várom, hogy lássam, vagy csak hogy beszélgessünk ma is. Persze neki is ugyanúgy szüksége van rá, azt látom. Jó hallgatni a buta kis semmiségeit. Aranyos jószág.

Gyorsan bevásároltam, hogy meló után azonnal tudjam tárcsázni. Remélem jó lesz a mai is.

...

Jó hát! Aranyos volt, ugyan néha csúnyán beszélt - meg kell tanítanom választékosan káromkodni - és kilógott a lóláb, hogy ő sem tökéletes - de ki az, még én se, vagyis... - de nagyon szórakoztató volt.
Könyvekről beszélgettünk - vagyis inkább ő - , meg filmekről érintőlegesen. Jó volt hallgatni. Megint rá kellett jönnöm, mennyi ezercsillió féle ember van. Nem tudsz ráhúzni sablont egyikre sem.
Pedig azt hinném, az ilyes fajta erotikával, nyitottsággal, vagy a vidámsággal való hasonló viszony, ami neki(k) van, mindenkinek ugyanolyan, vagy hasonló világlátást, érdeklődést eredményeznek. Vagy akár bármi más, mondjuk genetika, származás, élethelyzet ami kiválthat akármilyen gondolkodásmódot az kőbe van vésve. Vagy legalábbis hasonlít. És ami az egyik nőnél (embernél) működik, bejön, az a másiknál is. Aztán a lóf.szt.

Az ilyen hűha élményeket szeretem. A ráeszmélést.

Jól szórakoztunk. Elköszönni nem tud, csak lerázni, de ez lehet, hogy nem szándékos, majd ezt jól meg kell beszélnem vele. Nem vagyok sértődős, sőt, tudnom kéne, hogy untatom, szabjunk valami határt a speech-nek, vagy miaf.

Amúgy megvan az ismételt első randi ideje. Hát, nagyon sokat kell szervezkednem és mindenféle kamu történeteket kitalálni mindenkinek is, mikor és hol leszek, és pláne miért.
Az a mém jut eszembe, mikor szegény Pinokkió feje satuba van szorítva, a tündérke meg (nem az enyém) terpeszt bugyi nélkül a fa orr előtt és noszogatja Pinokkiót: Hazudj még, hazudj, hazudj!

Aztán ráírtam Klárira, mert előzőleg mikor meséltem neki Viviről, olyan furcsa lett a hangja.
- Megbántottalak, csalódtál bennem? Soha többé nem akarsz találkozni? Tudtam. :(
Persze, ilyenkor adom a hősszerelmes kisfiút, az mindig bejön. :)
- Semmi ilyesmi. Este?

Vártam kicsit, aztán ágyba bújtam. Mikor letettem a fejem, önkéntelenül is kimondtam hangtalanul egy "Az én Klárikám!" sóhajt.
Aztán hívott, és megbeszéltük a kérdést, miután rákérdeztem tíz perc "szép az élet és annyi jó dolog történik velem" monológ után. Ezeket is szeretem hallgatni, többnyire.

- Figyelj, engem nem érdekel kivel ismerkedsz, vagy írogatsz (lehet, hogy a további lépéseket nem tudja, vagy nem akarja tudni?). Megbeszéltük, ezek nem igazi kapcsolatok, csak olyan pót cselekvések.
Lényeg, hogy mellettem ne legyen más. Semmi írogatás vagy ismerkedés.  

Rá is kérdeztem. És igen. Ezt annyira evidensnek veszi, hogy együtt leszünk, együtt öregszünk meg, hogy nem is tette jövő, vagy feltételes időbe. Az így lesz és pont. :D

Ha már nem írtam volna le annyiszor, biztos megint ide biggyeszteném, hogy imádom. Upsz, kiszaladt.

Klári hívott. Nem dejavu, tényleg kezdtem már így. Tiszta olaj voltam (fenét masszázsolaj!), örültem, hogy ki tudtam nyomni.

Később visszahívtam és hallgattam. Aranyos nő. Most nem volt szexi, csak egy kedves barát. Akit láttam ahogy mosolyog, ahogy éppen azt csinálja amit mesél, valami macskás, vagy kertes sztorit.
Ezek után elpanaszoltam neki, hogy engem senki se szeret, vagyis a társkeresőkön milyen defektesek vannak. Vagy aki igazán jó, azzal meg képtelenség összehozni valamit.
- Megértelek. Te szegény - sajnált meg csücsörítve.
- Na ne szívass! De legalább van Vivi. Úgyis megígértem, hogy felhívom, most le kell hogy tegyelek.
- Ki?

Elmeséltem neki nagy vonalakban, hogy célhardver, de egyre jobban tetszik, és cuki ahogy nevet és majd meglátjuk.
Nem mutatta a jelét a féltékenységnek, de Klárit ismerve, a tököm tenném rá (jó, igazából nem), hogy nem sokára megkeres, hogy még tiszta szerszámmal tegyem meg azt. Azt hát!

Mert mondtam, hogy még nem volt semmi. És ezt majd el is kell ismételnem, hogy életben tartsam az érdeklődését, és a tisztaság, a fertőzés mentesség ígéretét. És hogy tudja, az én ápolt, makulátlan, soha nem használt, már-már szűzies szerszámom (Rami nem számít) csak ő rá vár. Meg persze Vivire, de nagyon. Ezt is tudnia kell. A motiváció végett. Ezt tervezem.

Ezek után hívtam a lánykát, és tényleg nevetős és cuki volt. Simán rákívántam. Most már nagyon össze kell jönnie. 
Apu beosztása miatt, csak két hét múlva ér rám. Hétköznap, munkaidőben. Hát nem tudom. Majd minden követ megmozgatok, hogy meg legyen ... Ez azt jelenti, hazudozok fűnek-fának. Persze.

A múltkor úgyis az egyik beavatott haver már azt kérdezte "NA, A HÉTVÉGÉN IS JÖSSZ HOZZÁM, MINT A MÚLTKOR?" - utalt a telefonban az esetre, mikor falból nála voltam, persze amúgy meg Klárikát kantároztam, Mosonbivalykutykurutyban.
- Először is nem tudom miről beszélsz, másrészt kussolj már! Itt vagyok nála! - suttogtam.
De lehet, hogy majd most is nála leszek. Míg Vivinek mutatom meg, milyen az igazi férfi.

Ma is cseverésztem ezzel a kislánnyal, szívesen hallgattam, míg a munkájáról beszél. Nem értette, hogy egy ilyennek mint én, mi érdekes lehet az irodai aktatologatásban. Én meg beszéltettem, persze, kicsit fárasztani kell a halat.

Este mire Rami hívott, már panaszkodnom kellett, annyit beszéltem.
- Azt hiszem berekedtem.
- Meg ne fázz nekem!

Dehogy fogok, legfeljebb ha Vivi kitakar.
De én bátran vállalom a kockázatot!

Ó, itt a muszáj szeretet nap!

Kicsit gáz volt, hogy négy üzenetet írtam négy személynek, persze különbözőt, vérmérséklet és kapcsolati viszony szerint.

A "hamarosan benned leszek!" mellett, volt "örülök, hogy megismertelek" jellegű is. És persze a szívből jövő, az igazi, már-már (azért nem) szerelmes üzi, Klárinak. Az volt a legőszintébb.
Bár, már nem úgy érzek. Többet várok a kialakulóban lévő kapcsolattól.

Persze, itt belül (nem, nem a farkamra mutattam, a szívemre) azt érzem, egy ötödik, egyetlen lehetne az, akinek úgy őszintén, magammal is elhitetve mondhatnám...

Ez igazán alakalomhoz illő, szirupos cucc lett. Szeretet, szerelem, meg szív van benne! Nem is kell más.

Mondjuk nekem az egyikük kéne. Mondjuk ma estére?

Zsoltit vártam.
Csak miatta mondtam, hogy ne jöjjön hozzám Rami.
- Tudod, sokat vezet, most végre össze tudunk futni.
- Na persze. Ő fontosabb, mint én.
Hitte is meg nem is, hogy pasi napot tartok. Nem érdekel. Gyanakodjon. Végül is nem alaptalan. Csak most éppen az.

Aztán csilingelt a telefon.
- Hallod!? Felszabadult Ágikám (a boltos csaj) úgy leszopott a hétvégén alig bírtam reggel haza vánszorogni :D
- Ő az akivel már nem dugtok? Büszke vagyok rád barátom. Azért örülök, hogy hallgattál rám. Nem zárjuk be az ajtókat, pláne amíg nem nyílik ki másik :D
- Ő keresett megint ... csak már meghívás keretében... lehet erre nemet mondani :D. Egyszer élünk :D
- Mázlista - írom vissza messengeren Zsoltinak.
- Hát kefélünk. Hozzá megyek ma este is. Szétb.om a valagát!
- Várj, mi? Zsolti bazmeg miattad dobtam életem nőjét, megírtam neki, hogy ma ne jöjjön, mert veled szexelek. Most nem jössz?
- Életed nője! Háháhá! Rami! Ezt te sem hiszed el, ne kamuzz már! :D bocs haver, hív a szerelem!
- Nem is ismered a szót!

De már nem válaszolt. Kicsit vártam, hogy írja "T", de aztán én töröltem. Ő a feleség elöl én Rami elöl rejtegetem az ilyen magasröptű beszélgetéseket. De jól leszívatott. Ja nem. Azt Ágival csinálta. Engem csak átb.ott.

De miért nem indulok már Ramihoz/ért, miért nem hívom, hogy szabad a pecó? Itt sétálgatok fel és alá, és meg se fordul a fejemben. Három nap múlva úgyis össze leszünk zárva. Akkor majd kúrni is kell folyton. Jó lesz akkor. Inkább írok.

Tomi bácsi beteg. Vagy öreg? Nem működik a cerka (de)? Akkor?

Lásd a válaszokat az előzőkben.

Vannak ezek a mókás Tik-tok videók. Indul a szám (a régi, az eredeti jó, nem ez a rap-pel agyonvágott ökörség) és a telefonján mutatja a srác az ő egyetlenének a képét, majd bumm, telefon elvesz és ott áll a csaj mosolyogva. Ezer és egy ilyen van. Olyan jó rájuk nézni, a boldogságot látni rajtuk, még akkor is, ha tudom, ez nem marad így örökre, és egyik másiknál talán nem is igaz az "ő az egyetlen aki van nekem" rész. 

Klárival beszéltünk.

Éppen olvadoztam, ahogy beszélt. Van ilyen. Minden ott volt, ami kell.
Hanglejtés, kacagás, érzelem kifejező hangok, búgás, nyögés, sóhaj, pedig a szex fel sem merült. Na jó egy kicsit de. 

Azt mondja:
- Tik-tokoztam megint. Néztem a táncosokat és összefacsarodott a szívem. Ahogy a szép lányt tartja a szép fiú, és ide-oda lépegetnek szexi trappolással, rájöttem, mi az én bajom.
- És micsoda, tündérke?
- Az hogy nem vagyok jól megkefélve. Érted? Az a bajom. Úgyhogy jól meg kéne hogy keféljen valaki, akkor minden rendbe jönne.

Magas labda, persze, de nem csaptam le. Ilyenkor már megvan, ha kifogtad a halat, minek fárasztani. Dehogy kérdezek be. Majd ő, pár perc, óra, vagy hét után. Kivárom. Nekem is van önbecsülésem, még ha az eddigiekből nem is derült ki.

De mást is mondott. Azt álmodta hogy egy 15 évvel fiatalabb fiú szerelmes volt belé. Együtt utaztak a buszon, ő meg győzködte a srácot.
- De hát azt nem lehet, ne viccelj, nagyon sok év van köztünk.
De ő akkor is nagyon szerelmes és nem érdekli a korkülönbség.
Csak győzködte, de hiába. A fiú hajthatatlan volt.
- Hát akkor jó - mondtam a fiúnak - gondoltam, akkor dugjon meg legalább csak haladjunk.
Legalább egy fiatal srác jól megdugja ha ő ugyan nem is szereti.
Ezt gondolta álmában.

Jelent ez vajh valamit?

És persze felsorolta - bár nem kérdeztem - hogy mit fog és mit nem csinálni a következő 1-2-3 hétben. Nem, azt meg se említette de még csak nem is utalt rá, hogy akkor az imént ecsetelt problémát orvosolandó, ugyan fussunk már össze valamikor nyélbe ütni a dolgot.
Nem-nem. Az majd úgy lesz, hogy felhív, hogy figyelj csak!
- Neked a holnapután jó? Mert akkor mennék... konferenciára.

Én meg mit mondok? Bocs, dolgoznom kell, vagy terhes lett a halam, leestem a bicikliről - Raminak - és neki, Klárinak meg: Hát persze drágikám, rohanok, repülök hozzád!
És tényleg.

Azt várom.

Aztán elköszöntük, tegyük le, jó éjszakát.
Kis matatás a telefonban és szuszogás. Majd beleszól:
- Most mi történik?
- Semmi, hallgatóztam - vallottam be halkan.
- Ajjh, de rendetlen vagy! - és kacag ez a lány, pont ahogy szeretem.

Ezekután nem csoda, hogy én is baromságot álmodtam. Vagyis... 

Klári mellét simogattam. Piercing volt a jobb oldali bimbóján átszúrva. Rendezői bal. Mindegy.
Nem is értettem, ő nem ilyen, sosem szúratná ki semmijét. Simogattam, érdekes volt.

Aztán láttam egy fiatal, hosszú hajú pasival, kicsit meg is nyugodtam, hogy na, rendben van, talált valami normálist az ökör helyett, de azért fájt.
És Klári személye is cserélődött, először mintha Vivi lett volna.

Ezért nem tudom, lehet hogy a lélek vándorol, és ő, vagy ő már volt/lesz a párom, vagy mátrix van és ..., vagy semmi sincs, csak a nagy daráló, és ha leéltük a nekünk szántat, megyünk a levesbe. Nincs fennmaradó energia, emlék, tapasztalás, kezdjük újra, Nirvana, akármi. Semmi. Talán. Ki tudja?

Ezért kell kihasználni minden lehetőséget.
Fel is hívom Ramit, mert tegnap behisztizett.

She's the only one I got

Hátő... Hogy is tudnék egy képet mutatni csak. És kiről? Egyetlen. Az én egyetlenem? Aki az enyém? Hátő...

Az elmúlt 30 percet üléssel töltöttem.

Dehogy közösüléssel! Az tegnap megvolt. A szokásos, jó, már-már nagyon jó, kielégítő.

Mégis, van ez a mégis.

Tegnap még kefe előtt jóval, belopóztam a klóba és elolvastam két levelet ettől a lánytól. Aranyos, évődünk, de nem írja "úgy megdughatnál már". Még ha gondolja is Vivike, nem mondja. Persze ez nem baj. Ez így oké. Aztán az se tett jót, hogy előtte Klárival beszéltünk. Ő panaszkodott, sokat, a szokásost, majd a mikor megkérdezte velem mi van, mondtam, hogy semmi. A szokásos.  Aztán le kellett tennie. Ezen már ki sem akadok. Néha úgy érzem, csak azért hív hetente egyszer, hogy ha pár havonta rájön a bűnös kórság az "úgy.." - lásd feljebb - , akkor ne nulláról kelljen kezdenünk az "ismerkedést" és mivel tartjuk a kapcsolatot, könnyebb újra elengedni magunkat.
- Tudod, egy szavadba kerül és rohanok!
Mondtam neki, és mindketten tudjuk, ez igaz.

És most itt ültem a kanapén, ahol egy órája még Rami köszönt el tőlem, puszival persze és tervezzük a következő napokat.

És nem tom, hogy mi ez, bűntudat - nem hinném - vagy csak az üresség érzése, de valahogy ott van, hogy ez nem jó. Én alakítom ezt a fenenagy szabadságomat, mégis azt érzem korlátok közé vagyok szorítva.
Nem szakíthatok, mert megbántom (és mert jó vele, vagy kellemes, közepes? Az a hármas, ugye?).
A másik nő a háta közepére se kíván, csak néha, de akkor nagyon, szerencse hogy én is őt, pedig az kurva nagy szerelem volt.
Aztán a harmadik, talán lesz valami, talán jó szex, de már látszik, hogy zsákutca. Persze ki tudja (asszem én).

Ja. Szerelmet írtam. Mert pont az hiányzik. A mindent elfogadós. A két oldalú! Az fontos. Különben az csak reménytelen egyik oldalról, a másik meg kifelé tekintget.
Hol is láttam már ilyet?

És ahogy bambulok és a gondolatok cikáznak a fejemben (értsd gyök kettővel haladnak ide,.... oda, reggel van), a szemközti házon kint felejtett karácsonyi ledsort bámulva azon is gondolkozom, ilyen lehet, mikor egy processzortól túl sok mindent kérsz. Mindent is csinálj, de most, azonnal! És az lefagy, és a normál programok csigalassúsággal futnak rajta, még talán egyik-másik fel is ismeri, hogy azta, ... hogy ... lelassult ... - vagy felgyorsult? - ... az idő ... 
Régen sokat bámultam a semmibe. Akkortájt csak Klárit hajtottam és éreztem, hogy nagyon tökéletes, állati szerelmes vagyok, de valami..., valami nem oké.

Na ennyi. Vekengés vége.
Indulás, mert vár rám a megannyi kaland és élmény!