az kéne. Majd a végén talán lecserélem. Mert hogy mégis megvolt. Összejött. De annyira bonyolult és nyűgös volt az út, míg elértük a célt, nem beszélve a hazugság tengerről... A kiszemelt nap előtti délutánon dőlt el, hogy 90%, hogy összejön a buli. Az nagyon sok. Az már majdnem a "megvolt"…

pont szembejött egy írás a blog-on, milyen is a jó és mire is való a kötelesség tudat. Meg egy hiánypótló cikket is találtam ebben a témakörben: shibari. Most már totál okos vagyok ebben is. Mert ezt akarja ez a nő.  Az erdei kirándulásra vitt 20 méter cucc szerencsére megvan még. Mosószeres…

Én hülye hülye hülye hülye hülye hülye hülye hülye! Nem tudom lejött-e a lényeg, mit is akarok mondani, ki a nem normális. Egy hete vele voltam.Pár üzenet, képet küldök, de értek a diszkrét szívecskékből, neki nem számít. Ő nem úgy élte meg. Oké, menjünk tovább. Ő ott, én itt.Kicsit meg is…

Így, pár nappal később alig akarom elhinni. Az a tökéletes együtt töltött idő, a mosolya, a lénye, minden... oda van. Vagy legalábbis a múlt és a távolság ködébe vész.Azóta egy mondat és egy lájk jelzi, hogy ha küldök neki valamit, akkor látta és ""értékelte"" a próbálkozásom."Az a baj, hogy túl jó…

persze szenvedek, mint a vesztés. Naná, hisz pár napja még vele voltam, a mosolyában gyönyörködtem, fogtam a kezét, és naná, hogy az ágyban is elvoltunk jól, de valszeg öregszem, mert tökre nem az hoz lázba most, így visszatekintve. És ez persze megmérgezi az amúgy sem felhőtlen kapcsolatunkat…

Kelés 5:30-kor. Tisztázzuk, az még sötét éjszaka!Szóval most itt ülök 14:21-kor, és szedem össze a gondolatokat és emlékeket, hogy is volt és miért.Kávé mellettem gőzölög, már szundítottam egyet, a lágy tavaszi szellő finoman lengeti a lagymatagon lendülő (nincs több "L"-es szó) függönyt a nyitott…

- Figyi-figyi! Attól még, hogy nagyon sokára lesz és még egy távoli messzi-messzi univerzumban van hogy találkozunk, én azért nagyon várom ám, hogy újra lássalak! Hát lehet ezt a csajt nem megzabálni? :) Így búcsúzott, miután elköszöntünk egymástól, és már majdnem nyomtam a gombot, de még utánam…

Hétköznap. Két nap. Ennyit akar Klári. Én meg örülök, persze. Azt nem tudom hogy adom be Raminak. Persze, miért is vagyunk ennyire összekötve? Miért tudatok vele mindent, mikor-hol vagyok? Hát hogy bármikor beugorhasson és egy közepesen jót...De most nem ez lesz.  Most az igazán jót... Az lesz.…

Lehet, hogy sosem a frenetikus szexet kerestem, csak egy normális kapcsolatot, közép-jó szintű erotikával? Ezt még át kell gondolnom. Majdnem egy hét eltelt, nem is tudom, miért nem írtam le azonnal az élményt. Szóval vezettem. Hegyek-völgyek, dombok-nemtommi, haladok, száguldok szinte vagy 70-el,…

a park, ahol annyit sétálgattam, a tavaszi idő melegítette, a nyári nap égette a bőröm, árnyéktól-árnyékig menekültem, vagy éppen kutyától, kutyát sétáltatótól, vagy vénasszonytól (Fiatalember, mondja már meg...), esetleg autókat kerülgettem, miközben sétát imitálva, a fülemre szorítva élveztem…