Így, pár nappal később alig akarom elhinni. Az a tökéletes együtt töltött idő, a mosolya, a lénye, minden... oda van. Vagy legalábbis a múlt és a távolság ködébe vész.Azóta egy mondat és egy lájk jelzi, hogy ha küldök neki valamit, akkor látta és ""értékelte"" a próbálkozásom."Az a baj, hogy túl jó…

persze szenvedek, mint a vesztés. Naná, hisz pár napja még vele voltam, a mosolyában gyönyörködtem, fogtam a kezét, és naná, hogy az ágyban is elvoltunk jól, de valszeg öregszem, mert tökre nem az hoz lázba most, így visszatekintve. És ez persze megmérgezi az amúgy sem felhőtlen kapcsolatunkat…

Kelés 5:30-kor. Tisztázzuk, az még sötét éjszaka!Szóval most itt ülök 14:21-kor, és szedem össze a gondolatokat és emlékeket, hogy is volt és miért.Kávé mellettem gőzölög, már szundítottam egyet, a lágy tavaszi szellő finoman lengeti a lagymatagon lendülő (nincs több "L"-es szó) függönyt a nyitott…

- Ő pedig Rita! - mutat be Rami egy volt barátnőjének.- Szia! - nyújtom a kezem és a nevem motyogom, közben igyekszem a nevére figyelni.A szőkés fél hosszú haja és a mosolya elvarázsol. Aztán a hátralévő 1 percben míg le nem lép, nagyon kell koncentrálnom, hogy ne bámuljam, és ne akarjam itt a…

Hétköznap. Két nap. Ennyit akar Klári. Én meg örülök, persze. Azt nem tudom hogy adom be Raminak. Persze, miért is vagyunk ennyire összekötve? Miért tudatok vele mindent, mikor-hol vagyok? Hát hogy bármikor beugorhasson és egy közepesen jót...De most nem ez lesz.  Most az igazán jót... Az lesz.…

- Hallottad, hogy elváltak Dalmáék? - írja sms-ben. Mint öreganyám.- Nem, veled mi zu? Jól vagy? Lányod? Jani? Kezdi így a nő a múltamból. Gyönyörű fenék, világbajnok orális képességek. Emlékszem.Folytatjuk. Mármint az üzengetést. Örülök, hogy talált ürügyet, hogy megszólítson.Bla-bla,…

Lehet, hogy sosem a frenetikus szexet kerestem, csak egy normális kapcsolatot, közép-jó szintű erotikával? Ezt még át kell gondolnom. Majdnem egy hét eltelt, nem is tudom, miért nem írtam le azonnal az élményt. Szóval vezettem. Hegyek-völgyek, dombok-nemtommi, haladok, száguldok szinte vagy 70-el,…

a park, ahol annyit sétálgattam, a tavaszi idő melegítette, a nyári nap égette a bőröm, árnyéktól-árnyékig menekültem, vagy éppen kutyától, kutyát sétáltatótól, vagy vénasszonytól (Fiatalember, mondja már meg...), esetleg autókat kerülgettem, miközben sétát imitálva, a fülemre szorítva élveztem…

Ahogy indultam munkából haza, elkapott egy furcsa érzés. Nehéz volt rájönnöm, aztán végül fel tudtam idézni, mire emlékeztet. Azok a magányos hazaindulások jutottak eszembe, amiket annyi éven át elkövettem. Fáradtan ballagok ki a kapun, a nap süt, a tavasz illatát hordja a szél, a hormonok finoman…

Felhívott. Mondom sajnos, most nem tudunk beszélni. Majd később. Neki már akkor nem jó.Azért az milyen érdekes, hogy miután haza értem és megnéztem írt-e nekem, az én Klárikám éppen egy olyan kötözős, kellemesen izgalmas pornhub-os videó linket küldött. És pont most nem értem rá. Pedig pont most…